Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Boros Lajos: Hardrock

hogy meg ne botoljon. Most kezdenek fájdalmak kerengeni bennem. Egy kanapéra tesznek. Itt az egész banda. Állnak, mint szent család a fotós műtermében. Rájuk vigyorgok. Csöpi megnézi hátul a fejem, súg valamit Dzsónak. Dzsó bólint, kimegy, jön is vissza. Érdekes, hogy a fogam fáj. Balra fenn, hátul. Először csak halványan, tompán, aztán lüktetni kezd, vág fel az agyamba, a fél arcom fájdalmas grimaszba torzul. Kicsit hősnek érzem magam. Nem szólok a fájdalomról. Tárgyilagosan nézelődöm. Csöpi, Putyu, Borda, Dzsó, Csöpi, Putyu, Borda, Dzsó, Csöpi, Putyu, Borda, Dzsó. Jó kiállású banda. Hogy nézhetek ki közöttük? Csöpi most befelé fordul, beszélni kezd. Borda arcán, a tüskés szőrök között azonnal gúnyos félmosoly indul útjára. Putyu ünnepélyesre fagyasztott fa-arccal horgasztja le a fejét. Dzsónál nem lehet tudni, mire gondol. Barna bőrű, lógó bajuszú, vállig érő hajú, fekete mokány gyerek, mindent megcsinál, amit kell, aztán eltűnik. Hangos szavát még nem is hallottam. Csöpi nem rólam beszél. Nem is az ügyről. A banda jövőjét ecseteli. Aztán előveszi zsebéből a pénzt. Elmondja, kinek mennyi jár, ebből ki mennyit kap, kinek, miért van levonása, és mindenkitől átlagosan mennyit von le, és mire kívánja költeni. Éhenhalásra elegendő összeget utal ki. Borda kacsint, megnézi a fejemet hátul, valami fehér port ad a kezembe, meg vizet. Rendes fickó. Engedelmesen mindent beveszek. Fehér köpenyes nő jön, felemeli a fejem, valami csípősét ken rá, vág, ragaszt, vág, ragaszt, megfenyeget, hogy meghalok, ha hirtelen mozdulatokat teszek, kérdi, nem szédülök-e, mondom, csak ha a köpenyébe benézek, ott, ahol nincs begombolva, begombolja, és örül, hogy ezzel már meg is oldotta az agyrázkódás-ügyet, aztán közli, hogy kétszáz forint, mert ő maszek orvos, innen szemből. Odaadom a gázsit, nem kérek vissza, Nem is tudna visszaadni, mert nincs nála apró, de ha egyszer úgy érzem, hogy szükségem van a visszajáró pénzre, itt a névjegye, majdnem mindig rendel. Jó negyvenes, rekedt, valamikor szép lehetett-típus, most is érdekes. Határozott, humoros, őszesbarna, barna nyugodt szemekkel, kevés festék, kevés bizsu, gyors mozdulatok, kicsit magas sarkú cipő, apró, fürge kezek, ujjakon egy gyűrű, egy óra a csuklón, karperec semmi, inkább finom szappan, mint kellemes parfümillat, még akkor is meg-megüt, mikor csukódik az ajtó mögötte. Csöpi tér először észhez, leveszi szemét az ajtóról, öregem, ezt megcsípted, aztán folytatja, hogy kivel tárgyalt, mennyire fix már a hátsó^borítón a színes kép, mennyiért csinálják a színes plakátot, mennyit kell leperkálni, hogy a lemez meglegyen, ez most a legújabb hír, cáfolhatatlan forrásokból, kár, hogy a bandában nincs csaj, mert a főnök szereti a csajokat, azok a bandák futnak, ahol a lányok fekszenek, nincs-e valakinek olyan csaj ismerőse, aki a bandáért való lelkesedés hevében meggondolatlanabb tettekre is képes? Hirtelen mindenki rágyújt. Fújjuk a füstöt némán, mint az indiánok a békepipát, a fájdalom zsugorodik és tömörül a fogam körül, ha rágondolok, még feléled, de már nem sokáig tart. Borda elgondolkozva pöccenti a hamut a földre, és közli, hogy neki talán van ilyen, mára várta, ide, az öltözőbe, azt mondta a kiscsaj neki, hogy amikor az első fogamzásgátlóját bevette, már rá gondolt, talán el lehetne terelni a gondolatait, olyannak tűnt. Már egyáltalán nem fáj a fogam, eszembe jut a két egymás felé induló, majd leírhatatlan táncot lejtő kemény mell, jóleső fáradtságot érzek, és valami kis, gyomor körül matató lelkifurdalást. Bordára nézek, nyelek egyet. Mondjam, ne mondjam? Csak annyit mondok magam elé bámulva, hogy én találkoztam a lánnyal, és tényleg el lehet terelni a gondolatait. Csöpi azonnal kapcsol, és közli, hogy akkor még két kiló gázsilevonás, amiért a dobszóló után késtem. Borda arca rezzenetlen, Putyu elismerően vigyorog, Dzsó is mosolyog, és olyasmiket mondogat, hogy „á, gratulálok, á, gratulálok!”. Csöpi előkapja a naptárt, közli a többi buli időpontját, a technikusok is bejönnek, rövid üvöltözés után megegyeznek a pénzben. Csöpi még egyszer felhívja Borda figyelmét a jól fekvő hölgy fontosságára, aztán felkapja a bőrdzsekijét, és köszönés nélkül kiviharzik. Las34