Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Hervay Gizella: Öt ujjam ötfelé kiált (versciklus)
1 H ÉRV AY GIZELLA ÖT UJJAM ÖTFELÉ KIÁLT TENGER LENNÉK három napig zúgott a tenger testemben és hullt ránk a hó felmosolyog méhemben Európa pici embrió tenger lennék de jön a hóhér arcon csókol és mosolyog belefonnyad a csecsemő arca méhem farkastorok ÖT UJJAM ÖTFELÉ KIÁLT öt ujjam ötfelé kiált déli harangszó a neved füst a fű csontváz a fa déli harangszó a nevem nézzük egymást csont a csontot ami a tájból megmaradt koppannak a fáról a földre megözvegyült madarak HATÁRON TÚL A FÉLKAROM csak hallgatunk és hull a hó a díszletekre jeltelen határon túl a félkarom én ellened te ellenem mintha a földnek feje lenne átlőtt tarkó a nyakamon én ellened te ellenem határon túl a félkarom ELÉGIA FELAKASZTOM EZT A VERSET felakasztom ezt a verset magam helyett és belehalok fordítsátok visszájára így olvassátok színvakok hull a hó és magamra hagy s a diósadi szekerek szülnek szülnek koraszülött kiadhatatlan verseket csak rámlehelt s már nincs jelen két semmi közt a végtelen megszólítnám de szégyellem vacog magában védtelen én meztelen ő vértelen két semmi közt a végtelen vers-zabálók vissza a sárba rágjatok lapilevelet én lelépek a dobogóról felakasztott vers leszek 3
