Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (IV. - befejező - rész)

koitusz lefolyásában, amelynek során az előjáték és utójáték lényegében elmaradt, s a hangsúly a tulajdonképpeni koituszon volt. A házasság előtti szexuális kapcsolatban fordítottak valamelyes gondot a férfiak a szerelmi előjátékra, hogy előkészítsék a vonakodó partnert a nemi aktusra. „Hát míg legínyek vótunk, addig jobban elcsecserész- tünk a jánnyal, megszorongattuk, megsimogattuk egy kicsit, akkor muszáj vót addig bizserélni, míg izentek neki alurul, oszt rálett ű is, mer ha nem hoztuk meg az étvágyát, mink maradtunk éhen. Mikor mán asszonyunk vót, nem tőtöttük az időt ilyen bolondsággal.”

A kifejezetten szexuális cselekményként értékelhető nyelves csók és a testi csók sem volt gyakorlatban, így még kevésbé a felláció és cunnilingus. Adatközlőim a nemi életnek a „polgári világban” bevett érzéki öröm fokozó praktikáit nem ismerték, vagy ha ismerték is, nem alkalmazták, sőt nagy megvetéssel beszéltek róla. A nyelves csókra történő rákérdezésnél nagy felháborodással közölte némelyik adatközlőm, hogy kérdezhetek ilyen utálatos dologról, ,,— hát hogy lehet azt megengedni, hogy a szájába kotorásszanak az embernek.” — Amikor a nemi szervek népi elnevezései után érdeklődtem, akkor mondta el az egyik adatközlő: „T. Julcsa néni azt mondta, — mer ilyeneket az asszonyokkal is beszílgettünk — te, Józsi, hogy mondod, hogy a pinája, nem pinája az! — Hanem micsoda? — Azt mondta erre Julcsa néni: csócsa rózsa, pitnyalod, ha megbaszod, ott hagyod.” Amikor én rákérdeztem, hogy a „pitnyalod” a cunnilin- gust jelenti-e, akkor adatközlőm, aki egyébként nem volt prűd ember, — a faluban is olyan híre van, hogy nagy szoknyavadász 81 éves létére, bár hozzáteszik, hogy lehet „mán csak a szeme kívánja” — felháborodva azt mondta: „Nem nyalta azt az ember, nyaltuk az isten lova faszát. Jól nízett vóna ki az ember. Olyan nem vót, hogy azt nyalja az ember. Én pedig mán nagyon szerettem, de hát azt megcsókolni, megnyalni, azt én mán nem is tudom, hogy milyen érzis vóna, áh, a világ semennyi píziér nem tettem vóna olyat. Hát azt nem lehet nyalni, azt csak meg kell baszni.”

Mind a nyelves csókkal, mind a testi csókkal szemben megnyilvánuló felháborodásuk többek között a nem megfelelő testi higiéniára is visszavezethető. Gondoljunk csak arra a nagyon elfogadott gyakorlatot tükröző mondásra, mi szerint: „Úgy szíp a paraszt, ha büdös.” — bár ezt főként férfiakra mondták. Azonban megszólták a nőket is, ha gyakran tisztálkodtak, szagos szappant használtak, hogy „na ez is kurválkodni akar, azír pucolja ennyire magát”, s a régi lakásviszonyok között természetesen lehetőség sem adódott az alapos tisztálkodásra, csak általában a hétvégi nagymosakodáskor.

Azon túl, hogy a szerelmi előjáték természete összhangban van a kultúra színvonalával, gondolnunk kell olyan profán gyakorlati tényezőre is, hogy a paraszti családoknál több nemzedék lakott nagyon sok esetben egyetlen szobában. így a nemi közösülést igyekeztek minél rövidebb idő alatt, s úgy végrehajtani, hogy az minél kevesebb zajjal járjon, a család többi tagját fel ne ébresszék. „Hát próbált vóna meg az ember bolondozni, örültem, hogy bedughattam, oszt jól van, el van intézve. Az asszony így is mindig mondta, haggyál mán te, hát mindján felíbrednek a gyerekik.” (középparaszt, sz. 1898.)

„Mikor megnősültem, hát a felesígemékhe kötöztem. Űk is szegínyek vótak, oszt ott háltunk velük egy szobába. Nekünk az ajtó háta megé tettek egy ágyat. Hát ott nem lehetett mocorogni nagyon. így is az első íccaka után megjegyezte a jány testvíre, — mit csináltatok az íccaka, mer nagyon nyöszörgött a nyoszolya.” „Hájjá kedves, míg (lek el nem felejtem. Mikor fírhe mentem, az anyósomékkal laktunk egy szobába. Oszt egyik íccaka addig hőcögött rajtam az én emberem, hogy leszakadt az ágy, kiesett a deszka, oszt fejbekólintotta az ágy alatt ülő kotlót. A kosár is felborult, a tojások szíjjelgurultak. Apósom meggyújtotta a lámpát, oszt elkezdett káromkodni, — hogy az isten erre meg arra, ezek se tudnak egyebet, csak egymást csöszkörélni.

59