Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda (riportszatíra VIII. rész)
— Halljuk. Lehet-e még összeköttetéssel álláshoz jutni? — Én tudnék Önnek olyan történetet mondani, ahol egy szövetkezetben a 92 éves nagymama még dolgozik. Tessék elképzelni szerkesztő elvtárs, hogy milyen jó erőben van. — Istenem. Havi ötszázért. . . — Dehogy ötszázért. Negyvenért. — Havi negyvenezerért? — Hadd meséljem el az egészet, mert így kicsit komplikált. Kezdjük azon, hogy a tsz-ben a melléküzemágban krumplinyomókat gyártanak. A krumplinyomókat ez- idáig egy maszek kisiparos csinálta, de aztán kiderült, hogy sok az adó. Beadja a maszek az ipart, és bedolgozó lesz a tsz-ben. Hát ennyi az egész. És hogy a nagymama hogy bírja a gyűrődést? Ó, annak külön története van. Először elkezd dolgozni az ürge, gyártja a krumplinyomókat. A huszadik krumplinyomónál kiderül, hogy a tsz nem tudna többet fizetni 2500 vagy 3000 forintnál. Törvény az törvény, arra mindig figyelni kell. Na, ilyenkor mi a teendő? Mit tetszik gondolni? Hát belép a sógornő. Az úgyis háztartásbeli, gyorsan váltanak neki egy munkakönyvét, az is krumplinyomót csinál. Én mondok magának olyan népes családot, hogy 22 ürge dolgozik a tsz-nek, krumplinyomót csinál, még a 92 éves nagymama is heti 40—42 órát dolgozik. Úgy bírja a gyűrődést. Korra, nemre való tekintet nélkül, az egész család, mindenki dolgozik. — Szerintem mindenki csak örülhetne egy ilyen agilis családnak. Hát énszerintem is mindenki jól jár. A magyar állam is, mert készül krumplinyomó, képzelje azt, hogyha egy nagyvállalattal csináltatják meg. Sokkal többe kerülne a krumplinyomó, mint ha maszek gyártja. — Bizony, az állam nem tudja dolgoztatni a nagymamáját. — Az állam, az biztosan jól jár, a maszek jól jár, mert ő havonta leakaszt negyvenezret. A tsz is jól jár, mert az még több pénzt felmar érte. Szerintem mindenki jól jár. Az a maszek talán, aki a pénzt fölvette, nem is egymaga csinálta a krumplinyomót, hanem mondjuk 2—3 maszek bedolgozót tartott, tehát a bedolgozó is bedolgoztat. — £z olyan mint a bejárónő, akinek olyan jól megy, hogy bejárónőt tart. Ez a krumplinyomó egyébként szimbólum, vagy valóságos krumplinyomóról van szó? — Hát a nyomás az igaz. A krumplit meg hanyagoljuk. Az a lényeg, hogy megnyomtuk. — Mit tart a legjobb üzletnek, amivel az életben találkozott? — Hát én láttam egy olyan boltot, ahol az öreg Onassis is megnyalta volna az ujját, ha tudta volna, hogy nálunk ilyet lehet fosztani. Harang. — Milyen harang? — Egyszer egy faluban császkáltam, és láttam egy ürgét ilyen melós nadrágban. A Zsiguli ablakból tehénkedett kifelé, olyan megnyerő képe volt az ürgének, odamentem hozzá, köszöntem neki, megkérdeztem, hányas lába van, tudja, úgy elkezdtünk beszélgetni. Aztán mondom neki, látom, jó szerkója van, biztos jó üzletember. Azt mondja az ürge, hogy elektromos harangokat gyárt. Nehéz embert kapni a harangozásra. Az egész napját kitölti az ürgének, mindig időre menni kell, húzkodni a harangot. Élelmes üzletember azt csinálja, hogy ilyen villanymotort épít a toronyba és a villanymotor löködi a harangot. És mit tetszik gondolni, mennyi pénzt szakítanak le egy harang villamosításáért? Szóval egy olyan harmincas, hatvanas egy harang villamosítása. — Az mitől függ? Hatvanért szebb kivitelű, vagy gyorsabban rángatja? — Ez az ürge mondta, hogy vesz 1500-ért egy villanymotort a MÉH-telepen, há45
