Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda (riportszatíra VIII. rész)
megkérdezné a kartársnőtől, hogy hát a kedves férje hogy van, de ő közben azóta már férjet váltott. — Az bizony kellemetlen volna. Mi jár a portásnak a használható információért? — Hát ez a legolcsóbb. Az egy csomag cigaretta általában. — Megéri? — Mindig. Na hát, most már föl vagyunk fegyverkezve és fölmegyünk az osztályra. A kislánynak feltétlen viszünk egy csokor ibolyát, vagy hóvirágot, ez is feltétlen kamatozik, mert a következő néhány évre én nála már be vagyok vágódva. — Kislány alatt az illető osztály titkárnőjét, gépírónőjét, adminisztrátorát kell érteni? — Előadóját. — Tehát már az előadónál vagyunk. Eddig beleinvesztáltunk egy csomag cigarettát és mondjuk egy csokor virágot. — így van. Nahát persze az aktatáskában mindig van egy-két tábla csokoládé, hogy megkapjuk, ami nekünk kell. Észre sem veszi az a kedves kartársnő, már becsúszik egy tábla csokoládé a fiókba. — Amerikai cigarettára, csokoládéra, virágra az anyagbeszerzőnek a vállalat ad valamilyen keretet, vagy az saját zsebből megy? — Ez mindig saját zsebre megy. Meg kell oldani. Mert avval nem mehet haza egy anyagbeszerző, hogy kérem ott voltam, de nem tudtam megoldani. Olyan nincs. Na, tovább. Mondjuk férfi az előadó. Hát persze rögtön rá kell vinni a beszélgetést a gépkocsira. — Hogy megy a kocsija? — Jaj, dehogy megy. Nem tudok egy ékszíjat szerezni. Nem tudok ezt vagy azt szerezni a kocsihoz. — Kollegám, jövő héten jövök, és hozom. — Fogalmam sincs, hogy honnan fogom megszerezni azt a gépkocsialkatrészt, de egy biztos, jövő héten a gépkocsialkatrész ott van az íróasztalán. — Elő szokott fordulni, hogy visszautasítják ezt a kedvességet? — Nem lehet visszautasítani, mert hangsúlyozom, oda az anyagosok úgy mermek, mint haza. Keresztnevükön szólítják többségében az előadókat, nincs már elvtársozás. Az anyagnyilvántartó kis ládikában megnézhetjük, hogy pl. 7400 kiló van már kiadva, a 10 ezer kilóból, hú, akkor nekem még 1000 kiló juthat. . . szóval ennyire jó a kapcsolat már. — Megengedik, hogy belenézzen a nyilvántartásukba? — Nem engedik meg, csak nem látják meg. Nem veszik észre. — Menjünk tovább. Mi történik, mikor végre bejut a főnökhöz? Aki a kiutalást aláírja. — Lehet, hogy most súlyos, amit mondok, de tény és való, hogy a fonott okmánybélyeget már visszük magunkkal. — A fonott okmánybélyeget? — Igen. Tudja Ön, hogy az micsoda? — Tessék megmagyarázni. — Egyszerű. Egy demizson bor. Mert általában úgy augusztus vége felé, szeptember elején megkérdezik, ritka hely ahol nem, „na milyen lesz a szőlőtermés maguknál?” Hát mink ezt megértjük, hogy mit jelent. És mink tiszteljük a törvényt, mink az üzembe alkoholt be nem viszünk. Mink azt mindig a lakásra vittük eddig is. — Honnan lehetett megtudni az illető lakáscímét? — Ez is probléma? Hát ott megint van egy portás. Mindenhol van portás. Általában már amikor fölmegyünk, tudjuk mink azt úgy finoman tudomására hozni, hogy kérem, jártunk a lakásán, és őnagysága otthon volt. Na. — Ezek öt, tíz, húsz? — hány literes okmánybélyegek? — Hát kérem, az okmánybélyeg mérete és minősége általában a megkeresett elvtárs méretétől és minőségétől függ. Minimum 3, maximum 10 liter. De ezek minőségi, 43
