Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Építési napló

Elkelt a lakás. Nem is rosszul. Harmaték visszaadták Sanyi szomszédjának a kölcsönt, és jócskán maradt még pénzük is. Tamás este moziba vitte el Marikát, utána pedig meghívta egy fagylaltra.

A cukrászdában sorra vették, mit kell még csináltatni.

— Külső vakolás, csatorna, festés, mázolás meg a belső lépcső borítása.

— És ezek közül mit tudunk mi magunk elvégezni?

— Hát a mázolást mindenképpen. És esetleg a lépcső borítását.

1981. MÁJUS 10.

Harmaték költözködnek. A „brigád” újra munkába áll. Az igazgató rendes volt, önköltségi áron adott egy teherautót.

Amikor az utolsó bútordarabot is feltették, Tamás és Marika végigsétált az üres lakáson.

— Azért jó volt itt, ugye?

— Jó.

— Én egy kicsit sajnálom itthagyni — mondta az asszony, megsimogatva az egyik ajtófélfát, és elfordult, hogy Tamás ne lássa a szemében a könnyet.

1981. MÁJUS 23.

Az első házavató napja. A vendégek: a „brigád” tagjai a feleségeikkel.

Azért első, mert még nincs minden rendben, de annyira kész vannak, hogy már lehet ünnepelni, Majd lesz egy második avató is.

A hangulat nagyszerű. Felidézik az emlékeket: az alapozást, a betonozásokat meg a többit. És harsog a hahota.

Marika Sanyi feleségével kimegy az erkélyre.

— Boldog vagy? — kérdezi a vendég.

— Igen, csak ...

— No?

— Nem is tudom. Talán most már nem vágnék bele még egyszer.

— Miért?

— Nem magam miatt. De nézd meg Tamást! Egészen beleőszült a házépítésbe. És valahogy megfáradt. Tudod, azelőtt egy pillanatig sem volt képes nyugodni, mindig tett-vett valamit. Most leül este a tv elé, és meg sem mozdul, míg adás van. Néha el is alszik. Meg olyan mackós lett valahogy. Pedig csak harminchat éves.

Valaki bekapcsolja a magnetofont. Táncolni kezdenek. A gyerekek odalent vannak a nagymama szobájában. Az szinte teljesen készen van már.

Éjfél felé elpilled a társaság. A férfiak lemennek Tamással a garázsba: az autósaknán akarnak valamit megnézni. Mikor visszaindulnak, Tamás meg a bérelszámoló még kimennek az udvarra. Fölöttük ragyognak a csillagok.

— Hogy örül Marika — jegyzi meg a bérelszámoló.

— Szegény — mondja halkan Tamás.

— Baj van?

— Nem, semmi. Csak nagyon megviselte őt az építkezés. Mindenért azonnal felhúzza az orrát. A gyerekeket a legegyszerűbb dologért is keményen összeszidja, az anyjával meg naponta összevész. A fene tudja, megérte-e ez a ház.

1981. ÁPRILIS 30.

41