Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Építési napló
Valóban olyan volt a fal, mintha valami fából készült kördísz lett volna rajta. A deszkatartók és a léctámasztók harmonikus ismétlődése különleges hangulatot adott így az épületnek. — Na jöjjön, nézze meg a lépcsőt! Bementek. Az öreg ács megrázta a faalkotmányt. Tamás megijedt. — Szétesik! — Megette azt akkor a fene. Elintézték az anyagiakat. — A vasszerkezet szerelését ki csinálja? — Én — mondta Tamás. — Maga? — Hát! — Mutassa a kezét! Tamás fölemelte a tenyerét. Az öreg hümmögött. — Baj van? — Még nincs. De hogy ki lesznek cifrázva az ujjai, az biztos. — Majd vigyázok. — Van jó lágy kötöződrótom. Nem érdekli? — Köszönöm, már vettem. — Csak úgy mondtam. És a betonozás? — Ha kész leszek a vasalással, jön a „brigád”. — Miféle brigád? — A haverok a vállalattól. Baráti alapon. — Ja! Hát jó munkát! — Köszönöm. 1980. AUGUSZTUS 17. Tamás elkészült a szereléssel. Az ujjait, ahogy Kőházi bácsi jósolta, valóban szétmarcangolták a drótvégek. A „brigád” tagjai vasárnap reggel megjelentek, hogy betonozzanak, de egész nap esett az eső. A munkát így el kellett halasztani. 1980. AUGUSZTUS 24. A héten végig jó idő volt, de vasárnapra ismét elborult, és zuhogott. Délig vártak, hátha kiderül, de aztán elmentek haza. 1980. AUGUSZTUS 31. Végre elkészült a betonozás. A hat férfi emberfeletti munkát végzett. Nem a keveréssel, ahhoz gépet kértek kölcsön, hanem kézzel kellett fölhúzni vödrökben a betont a tetőre. A padlásszint hat méter magas, és a koszorú 34 folyóméter hosszú. 1980. SZEPTEMBER 3. Az egész Harmat-család a lépcsőn ment fel az emeletre. A zsalukat még nem szedték le, de már rá lehetett lépni a betonra. A gyerekek énekeltek, minden ablakon kinéztek, és végigjártak valamennyi helyiséget. Ez volt eddig a legszebb nap az építkezés során. Este Marika, aki minden fillér kiadást fölírt eddig, mikor a gyerekek lefeküdtek, Tamáshoz fordult. 37
