Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Varga Dávid: Magukra hagyott falvak

slink hozzá létfontosságú dolgokat, oldjuk meg másképp, ezt kiiktatva a felmerülő problémákat — naponta, folyamatosan. Ez a bürokrácia példája; mondok egy másikat a manipulációra is, ezzel másfél éve találkoztam egy békési kisközségben. A tanácsi vezetők a megyei tanácsnak a községgel foglalkozó ülése elé kerülő jelentésen dol­goztak éppen. A községi tanácselnök álmatlan, karikás szemekkel fogadott. Elmondta, hogy már három hete az anyagon bütyköl, mert „a megye” már hatodszorra íratta át vele, se ez, se az nem lehet benne. Mármint a falu gondjai, problémái, kérései... Közigazgatási, állami gépezetünk mai állapotában, jelentős korrekciók nélkül aligha alkalmas arra, hogy a valós igényeket, gondokat feltárja, közvetítse, orvosolja. Falu­ügyben mindezek ellenére mégis viszonylag bizakodó vagyok, a következők miatt: 1. Ha meg is szűntek egyre-másra a falvak, korántsem olyan ütemben és méretekben, mint tíz évvel ezelőtt gondoltuk. Az is egyre világosabb, hogy „valahonnan messziről” képtelenség mezőgazdálkodást folytatni; távolról nem lehet a földet megművelni. A néhány éve elpusztult Gyűrűfűn 15—20 évvel ezelőtt, 120 magyar holdas (1 magyar hold = 1200 négyszögöl) búza vetésterületen 1020 q búzát termesztettek, 70 mh ku­koricájuk 2100 q-t, 80 mh árpájuk 880 q-t, 110 mh lucernájuk 830 q-t hozott. (Az erdőt, rétet nem részletezem.) Az egykori gyűrűfűi határ mai birtokosa: a szentlászlói téesz a szóbanforgó területen már csak birkát tenyészt, legelőgazdálkodást folytat. Jó, hogy legalább ezt teszi, de az is biztos, hogy a gyűrűfűi határt maguk a gyűrűfűiek, ha ott­maradnak, kétszer, háromszor, ötször jobban ki tudják használni. Ha tehát a mostaninál jobban ki akarjuk aknázni parlagon, félparlagon maradt föld­jeinket, azt csak kétféleképpen tehetjük. Vagy korszerűen felszerelt, kis gazdasági bázisokat: farmokat, majorokat létesítünk a termőhelyek központjaiban, vagy a ter­mészetes „üzemközpontokat” használjuk ki az eddiginél jobban a termelés szolgálatá­ban. Magyarán: megállítjuk a falvak pusztulását. Nyilván az utóbbi az olcsóbb, egysze­rűbb, még akkor is, ha a falusi infrastruktúra jelentős kiépítését, a falusi házak egy ré­szének modernizálását, komfortosítását kívánja meg. Mindez egy fontos nemzet- illetve nemzetközi gazdasági okból is egyre parancsolóbb szükségesség. (Arra csak utalok, hogy a mezőgazdaság a legjobb „dollárkereső” ágaza­tunk ...) Azért tudniillik, mert hazánk a KGST-nek szinte az egyetlen jelentős gabo­na-, hús-, kertészeti termék és bortermelője. Ez a körülmény — amelyet épp a júniusi szófiai tanácskozás kodifikált — nemcsak azzal jár, hogy alaposan neki kell látni az élel­miszer-gazdaság fejlesztését célzó tennivalóinknak — s ez automatikusan kihat a fal­vakkal összefüggőkre is —, hanem jelentheti azt is, hogy ezzel kapcsolatos, hazai fel­adataink megoldására esetleg országon kívüli többlettámogatáshoz jutunk. Ha nem akarunk — most vagy utóbb — új, mesterséges kis üzem központokat építeni, akkor eztmindenképpen fel kell használni a falvak településfejlesztési gondjainakmegoldására. 2. Változik, mégpedig szerencsésen, a falvakkal, a mezőgazdasággal kapcsolatos szem­lélet, közfelfogás. Nemrég Goricán a falu egyik új telepesével, hétvégiház-tulajdonosá- val beszélgettem. —Jegyezhetem, amit mond? — érdeklődtem. —Jegyezheti —volt a válasz —, de csak akkor, ha nem olyan éllel írja: kár ezért a faluért. . . Pedig szerintem kár. Ez a falu állattartásra volna jó! így viszont, mivel nincs útja, gyakorlatilag meghalt. Ez a véleményem, bár nekünk sose lett volna hétvégiházunk másutt, ha ez nincs. — Mondta mindezt egy városi polgár, egy pécsi iparvállalat mérnöke. A szocializmus első harminc évében iparosítottunk. Lehet, hogy a következő harminc­ban „falvasítani" fogunk? 3. Pécsre költözött gyűrűfűiekkel beszélgetve azt nyomoztam, miért pusztult el ez a falu. Kiderült, hogy ennek alapvetően két oka volt. Először: a helybéli, majd az iba- faival egyesített téesz rossz programja, gazdálkodása, másodszor: a megyei szervek részéről az az elhatározás, mely szerint Gyűrűfű nem értékes, tehát sorsára lehet hagy­31

Next

/
Thumbnails
Contents