Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Kőváry E. Péter: Bozse moj, bozse moj! (elbeszélés)
szer. Odaugrott az egerekhez. Hasrafordította őket és megpiszkálta hasuk sebét. Semmi. Vecsernyés Bandit elöntötte a forróság. Felkiáltott. — Khvala bohu! Ráncos arcú öregasszony dugta be a fejét az ajtón. — Cső kszes Bandiko moj? — Nyics. Nem kell nyics. Az asszonyka visszahúzódott, de hirtelen bejött megint. A fiú bosszankodott. — Mondtam már, hogy ilyenkor ne zavadzálj! Cső je? — Tu je megint. — A Dorka? Az asszony igenlőn rázta a fejét. A fiú letűrte a nadrágját. Legyintett. — Erissze be! Azután még utána kiáltott az anyjának. — Nem kell zazerálni! — Dobre fiacskám, dobre! A lány belibbent. Könnyű nyári ruhája alatt csak saját magát viselte, ez még a petróleum lámpa fényében is jól látszott. — Már megint aranyat csinálsz? A fiú morgott valamit. Dorka leült az asztal mellé, belenézett Bandi szemébe. — Idefigyelj Ondriska! Te nem értesz semmit a világból! Most igazi osztályharc folyik, rozumjes? A fiú elzárta a borszeszégőket. — Alye dobre. Szarok rá! Később, hogy a lány várakozva nézte őt, csöndesen rákezdte: — Meglehet, hogy folyik, ami folyik. Hogy nem értem a világot. De milyen világ az, ahol egy ilyen putriba szuszakolják az embert, csak azért, mert mindig többre törekedett a munkakerülőknél. Milyen világ az, ahol neked a gyerekkori játszópajtásodba kell törölnöd a lábad ahhoz, hogy előbbre juss. Oda kell dobnod a szerelmedet az oltárra, hogy ezzel is bizonyíts?! A lány közbeszólt. — Maználkodsz Ondriska, megint csak maznujes! A fiú dobbantott jobbik lábával. — Lehet, hogy én nyafogok, de te meg nem látsz a szemedtől, hiába vizerálsz olyan igézőn. Azt mondd meg nekem, hogy végül is mi változott? Akkor miattad bujkáltunk az én szüleim előtt, most meg én miattam, a te elvtársaid elől. Mi változott hát, vrav mi! A lány kibújt a ruhájából. — Köztünk semmi, Ondriska! A fiú ölébe ült, mellbimbóját a borostával övezett szájhoz szorította. — Végre a tiéd akarok lenni! A fiú eltolta a fényes, telt melleket az arcától. — Hét évig hiába kértelek. Csak fogdosni hagytad magadat. Most már meg nem kellesz. Menj a tieidhez, ahol minden közös. Ők biztosan szívesen adnak kézről- kézre. Nem te vagy a legcsúnyább a faluban. A lány megvonaglott. Összeharapta ajkait. Pillanatok alatt rajta volt a ruha. — Erre még ráfizetsz rosszlábú! Vecsernyés Bandi még csak utána se nézett a ringó járású Sipicki Dorkának. Begyújtotta újból a borszeszégőket és feltűrte rossz lábán a nadrágszárat. 18
