Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Bistey András: Szibéria melege (dokumentumregény - részlet)
tanakodtunk, hogy most mi legyen, amikor két gyerek érkezett csónakon a város felől. Megegyeztünk, hogy fejenként tizenöt rubelért átvisznek bennünket. Szerettük volna, ha kétszer fordulnak, de úgy nem vállalták, hát mind a heten beültünk hozzájuk a cók- mókunkkal. Mondogatták, hogy ne mozogjunk, mert felborul a csónak, és akkor végünk. Úszni tán egyikünk se tudott, de a jeges vízbe még a jó úszó is könnyen beleveszhetett volna. A hideg verejték kivert, mire átértünk. BÜNTETÉS Nem eresztettek be a lágerbe, azt mondták, hozzunk papírt a kommandóról. Oda mentünk, de a parancsnok nem volt bent. Leültünk a fal mellé, mert már alig álltunk a lábunkon a fáradtságtól. Arra jött egy hadnagy. — Szöktek, emberek? — kérdezte. — Szöktünk — mondtam, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. — Honnan? — A vasútépítésről. — Hogy mertek megszökni? Büntetést kapnak érte. — Nem adtak enni, nem adtak ruhát, a nagy hidegben majdnem megfagytunk. Nem a munkától szöktünk meg, hanem az éhenhalástól. — Éhesek? — kérdezte egy kicsit megenyhülve. — Nagyon éhesek vagyunk. Elment, és egy kis idő múlva hozott mindenkinek egy fél komiszt. — Ne egyék meg mind, mert a táborparancsnok a szökésért megbünteti magukat. Jó lesz még később is ez a kis kenyér. Sokáig kellett várni, közben megettük a kenyeret. A hadnagy hozott még kettőt. Kért, hogy azt már tényleg ne együk meg, maradjon későbbre is, de hiába. Végre megjött a táborparancsnok. — Honnan jöttek? — kérdezte haragosan. Illendően tisztelegtünk, azután elmondtuk, hogy avasútépítésről jöttünk. — Miért szöktek meg? — kérdezte. — Hiszen dolgozni mindenhol kell. — Nem félünk mi a munkától, — feleltem — de éhesen, rongyosan, fázva nem lehet dolgozni. Sokan meghaltak odakint, nem bírták ki a nélkülözést. — Elhiszem — mondta egy kicsit barátságosabban — de, azért mégsem kellett volna megszökni. A hadnagy közbeszólt: — Jutna nekik munka itt is ... — No jó — mondta a táborparancsnok. — Fölveszlek benneteket a lágerbe. De büntetésből nyolc napig a parancsnokságon fogtok dolgozni! Létszámba vettek bennünket, attól kezdve kaptunk kosztot rendesen. A büntetés abból állt, hogy a parancsnokságon adtak egy kis kézikocsit, azt megraktuk szeméttel — elég lassan csináltuk, hogy ne fogyjon el, mielőtt lejár a nyolc nap — azután elhúztuk egy gödörhöz, kiürítettük, és mentünk vissza a következő fuvarért. A lágerben megkaptuk a foglyoknak járó kosztot, a parancsnokságon meg azt, amit az orosz katonáknak adtak. Sajnáltuk is, mikor letelt a büntetés, és nem jöhettünk többet a parancsnokságra szemetet hordani. A „HASAS” Pár hét múlva Szemipalatyinszkbe kellett vagy háromszáz ember, és útnak indítottak minket. Táborban szállásoltak el, és néhány napig semmiféle munkát nem adtak. 14
