Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Más nyelven beszélünk
nak megígértem, Mercedes autót veszek neki, újat, de neki ez a pucérseggű kellett! A szeme akár a boszorkányé. Valamivel biztosan megbabonázta. Vagy itatott vele valamit. Másként a mi jóravaló, szófogadó fiunk nem vette volna el, nem okozott volna nekünk ilyen nagy bánatot, ekkora csalódást. J. Péter, Szombathely” Az olvasó hajlamos arra, hogy mindig a levél írójának adjon igazat. Már ha az szülő, és a hálátlan gyermekére panaszkodik. Az eddigi gyakorlattal ellentétben, ez esetben keveseknek volt szimpatikus az apa álláspontja! Hiszen rég elmúlt az az idő, amikor a szülő választott-vásárolt házastársat a gyermekének. Rég megszűnt a suba-subához, guba-gubához; föld a földdel, vagyon a vagyonnal összeházasítása. Az apa helyett a fiúnak adtak igazat olvasóink. Aki ment a saját feje után, és elvette azt a „pucérseggűt’ . Akinek a világon semmije se volt, csak éppen szeretik egymást. Becsülni kell azt a mai fiatalt (ismerve a fiúk motorimádatát), aki még egy nyugati kocsiról is képes volt lemondani a választottjáért. Mintha két külön világban és két korban élne apa és fia. Hogy nem egy nyelven gondolkodnak, éreznek és cselekszenek, az bizonyos. „El kell mondjam az én nagy bánatom! Édesanyám öccse, az én nagybátyám, aki egyúttal a keresztapám is, katolikus pap. A mi családunk vallásos volt, az 1944-ben született fiamat is ebben a szellemben neveltem. A férjem elesett a második világháborúban, gyermekem nevelésében segítségre volt édesanyámon kívül fent említett keresztapám is. Gyermekemet taníttattam, 1970-ben szerzett diplomát Veszprémben, a vegyipari egyetemen. 1971-ben megnősült. Családunk legnagyobb megdöbbenésére, hitét és nevelését semmibe véve kijelentette: nem esküszik templomban! Ezt családunk nagyon zokon vette, de végül is meg kellett értenünk, mert a lány kommunista szülők gyermeke és apja vezető beosztásban dolgozik. Megértettük, hogy félnek a templomi esküvőtől, a pártban nem vennék nászoméktól jó néven, ezért fiamnak felajánlottam, hogy felkeressük keresztapámat, aki egy kis faluban lakik, és ő csendben, titokban isten áldását adja házasságukra. Ám erre fiam kijelentette, hogy őt nem a félelme, hanem a meggyőződése távolítja el a templomtól. Az én vallásos kisfiámat ennyire befolyásolta a menyem családja! 1976 nyarán a két kislányunokám nálam nyaralt, amíg szüleik, fiam és menyem kint voltak egy hónapot Olaszországban, turistaúton. Ott volt velem a hároméves és a másfél éves két kis pogány. írtam keresztapámnak, jöjjön el hozzánk. Eljött, megértette, miről van szó, és egy este, sötétedés után négyesben elmentünk a helyi katolikus templomba. Milyen boldogság járt át: nem pogányok már az unokáim! ! ! Csakhogy a nagyobbik, ahogy megjöttek a szülei, azonnal elújságolta: nagymami megkeresztelte- tett minket! Fiam-menyem összecsomagolt azonnal. Kaptam tőlük egy rettenetes levelet. Aminek idegösszeroppanás lett a következménye. Azóta én se a fiam, se a kis- unokáim nem láttam. A lelkem összetört ekkora hálátlanság láttán. A tulajdon gyermekem ezt tette velem! Egy megtört anya” Az anya levele annyira világos és egyértelmű, hogy nem kell magyarázni: a szülő— gyermek kapcsolat tönkremenéséért ő a felelős; ő követte el a hibát. Igaz, saját hite szerint a legjobbat akarta és tette. Csakhogy ezzel semmibe vette fia-menye hitét! Nem nehéz elképzelni, milyen panaszkodó levelet írhatott volna a „két kis pogány” apja. De ő nem írt. Legfeljebb a barátainak panaszolta el anyja tettét. 48
