Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Sárándi József: Magasles, Telefon, Chondi-lóma (versek)
SKORPIÓ-CSILLAG skorpió-csillag delelsz a kései varjakkal zúdul ellened éjre éj évszak hegyében mélyül a rothadás isten lelence hullik alá aki belét föltépi lenn a táj és tengerre vágyott egymagában nyűvei dőlnek a kék utakra görbéd az üszkös idő elönti fölkel dadogva faggat egy-egy igét elég is ennyi éltet az és vakít akár távol az odvas éjben szürke falon fut a gyertya lángja SÁRÁNDI JÓZSEF MAGASLES AVAGY EGY KULTÚRDARWINISTA FÖLJEGYZÉSE Mos vette el szüzességem más vette el tiédet is Másokat szerettünk és mások szerettek minket mielőtt egymás boldogtalan ölébe taszított a bor s a külön-külön elhagyattatás Szépségem kicsi ringyóm professzornője a szerelemnek ágytól-ágyig tántorgunk vályog-palotám szobáiban Padlóról zongoratetőre hágunk s miközben szentséges jónid dúlom lábaiddal klimpírozol Rothadó rózsaszirmok almák emlékét mossa buggyanó nedvünk Gyönyörű a billéd — suttogod a páncélkazettás ébenszín hangszeren elomolva A Magaslesre gondolsz hol a Nagy Vadász tekintetétől félszegen dugócskáztunk hogy aztán a földszagú ibolyaszagú gerinclázít tavasz-alkonyatban legfelső fokon beléd élvezzek A vadak érezhetnek akkora gyönyört intellektustalan áldott ösztönükkel TELEFON Igen — viszem a lila ruhád a lila hajcsatot a lila nesszeszert Összelopom Neked a világ minden lila brokát-függönyét legyen min lilulásig szerelmeskednünk Ha tetszik a püspöklila viszek palástot palástold magad áldozati szertartásunk után De addig is csókolom a gyönyör-osztó szépséges smurinád 18
