Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Serfőző Simon: Kikészül az erő, Végül is (versek)
SERFŐZŐ SIMON KIKÉSZÜL AZ ERŐ Kivakaróztak a porból, sárból a szalma- s nádtetős falvak. Cserépfedelüktől héthatárra piroslanak. Kerítik maguk vaskerítéssel. S mint a libák régen, járdák sétálnak ráérősen. Gyarapíthatott az udvar-odúban, akivel sürgölődött a szorgalom. Mostanra ahova tudott, mint gólya a kéményre, a tehetősség fészket rakott. Csak éppen a pihenés soha nem fekhet eleget, arra nincs idő. S a hajrá már szusszal nem bírja tovább, kikészül a sok erő. Fáradtságtól dűli el otthon a hazavánszorgó ásó. Villoghatnak a tévék, nézik valameddig, s ülve elalszanak előttük az esték. VÉGÜL IS Mire jutnak a tettek, tetteink? A merészek, a legkitartóbbak is? A mindig tettre készek, mire is? Akiknél nincs pardon. Árkok-bokrok, fölszámolják őket kudarcok-bukások. Föláldozódnak végül is. S a lemondás legyint. 6
