Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Féja Géza: Mária (vers)
FÉJA GÉZA MÁRIA' Mint búcsúsok az út porát sebzett lábakkal fölverik, hogy szálljon lelkes por, s az is találja meg az istenit, úgy járok a nyomodban én, és elédbe úgy sietek, csak téged látnak mindenütt a lángba borult kék szemek, karomon csüngsz, mégis te vagy a szertefoszló látomás, te vagy a vér, te vagy a hús, forró ölednek adom át, amit a tébolyult idő nékem kegyesen meghagyott, mindent ki voltam, lehetnék, aki roncsoltan itt vagyok, rád aggatom, ami még zöld törzsemen, a barkás reményt, zsarátnok-sorsom üszkeit, a rád lobbanó végső fényt. (1951) Publikálatlan vers a szerző hagyatékából.
/
