Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (II. rész)

Így szereti a bíbicelist, oszt utóvígre a komámat elcsapták a bojtárságbul, oszt nem is fogadta meg ótán senki, mer híre ment.” (csikósszámadó, sz. 1897.)

A nemi élet elméleti és gyakorlati megalapozásában a legényeknél nagy szerepe volt a katonaságnak. Katonáknál nagyon gyakori beszédtéma volt régen is a nemi élet, nagyon sok információt szereztek ilyen forrásból is. (pl. koituszpozíciók, óvszer használata stb.) Katona korukban a legények kikerülve a faluközösség erkölcsi kötöttségei alól, sokkal szabadabb nemi életet éltek. Ilyen téren lehetőséget jelentettek a szabadabb erkölcsi felfogású cselédlányok, a korcsmák borleányai, a bordélyházak prostituáltjai, sőt nem ritkán atisztnék is kezdeményeztek viszonyt a katonalegényekkel. Azok a legények is létesítettek a városban alkalmi szexuális kapcsolatot, akiknek már a bevonulás előtt volt komoly kiválasztott kedvesük, akit a leszerelés után feleségül is vettek.

„Nekem is vót kifogott szeretőm, mikor bevonultam regrutának, dehát ű nem adott, én meg nem is erőltettem nagyon, mer még attul filtern, hogy rászokik, oszt másnak is ád, igy oszt míg katona vótam, ha nagyon forrt a vírem elmentem a kuplerájba, oszt ott elintéztem. Ü is tudta, de nem szólt írté, csak tűle ne kírjek.” (szegényparaszt, sz. 1898.)

„Mikor katonák vótunk ott vótak azok a katonatisztnék. Hát nem mertünk vóna szólni hozzá, nem hogy arra gondolni, hogy azt a tisztnét meg lehet kanolni. Hát én is vótam tisztnél, parasztgyerek vótam ügyi, tanyán nőttem fel, hát lett vóna nekem ehhe kurázsim, hogy arra gondoljak is, hogy azt a főhadnagynét le lehet dú'teni. Pedig le lehetett, mer ű akarta.” (középparaszt, sz. 1894.)

„Mig ílek nem felejtem el, tiszti szóga vótam, oszt éppen a főhadnagy úr csizmáját pucultam, mikor odajött hozzám a nagyságos asszony, oszt háturul megölelte a nyakamat. Hát nem mondom, nagyon filtern, hogy kitudódik, de azír csak kipucultam a nagyságát is, mer ű akarta annyira. Na, de oszt csak nem lett semmi baj.” (szegényparaszt, sz. 1897.)

„Mikor katonák vótunk, nem sok bajunk vót a nőkkel, mer ott még jobban került, mint itthon Újvároson. Mer ha nem vót olyan, aki pénz nékül is adott, elmentünk oda a szabad izébe, a kuplerájba, oszt ott kaptunk. Sok részi, améknek még nem vót dóga nővel, ott szabadult fel. Debrecenbe a Pesti soron, a Tulipán meg a Késes utcán végig kuplerájsor vót. Sok katona cimborám mán csak heccbül is eljárt oda a szabad izébe, hogy ne mondják rá a többiek, hogy olyan setnye valaki. Én is jártam oda, de én nem szerettem ükét, ha csak tehettem, olyan szabad nőt fogtam inkább. De eccer evvel is hogy jártam. Fogtam egy szemrevaló nőt. Debrecenbe a Bika mellett vót az a nagy cukrászda, ott vót ez a jány. Hát oszt felkísírtem a lakásába, de még oszt meztélláb kellett felmenni, a sarkantyus csizmám le kellett venni, mer csörgött, oszt a talpam majd odafagyott a kühö, míg felírtünk. — Na, adjál valami ennivalót! —Vót hús, megettük. — Na, gyorsan feküdjünk le, mer nekem ífíl után be kell menni a kaszárnyába. — Hát oszt odanyúlok neki, mindján azt nízte az ember, hun a lábaközi. Hát nem csókoló- zott ott az ember, nem tőtöttükavval az időt. Odanyulok neki, hát mi az isten, mint egy kutya nyelve. Még megütődtem, mi az isten, mi van ennek, másik van benne?! Akkor mégegyszer odanyulok neki, hát annak kijjebb vót az isten tudja mennyivel a testitül a pecke, annyira ki vót használva az a nő. Hát oszt bizony nekem nem vót gusztusom tovább. —Jaj, — mondom — kedves nekem menni kell be szógálatra! — Oszt otthagytam. Ezt oszt elbeszíltem odabenn a többieknek, meg eccer elmondtam a kapitányomnak is, nagyon jó ember vót az a Juhász kapitány. Hát oszt ű is ösmerte a kapitány úr is azt a nőt. —Jaj, te az a nő úgy ki van használva, hogy a micsodájának a pecke mán kívül van nagyon. — Na, igy jártam, hát én nem tudtam vele lenni, pedig szerettem vóna megkanolni nagyon.” (középparaszt, sz. 1896.)

(folytatjuk)

96