Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - Hervay Gizella: Levél a föld alól (versciklus)

HERVAY GIZELLA

LEVÉL A FOLD ALÓL

hullik a hajnal mint a haj túlsokszor megy le a nap vallatófényhez szokott szemem álmomban is nyitvamarad

nyírják belül a koponyámat azt mondják verset írok azt mondják élek — szégyelem magam — elfordulok

*

kék körtefény vakít vaságy a végítélet homlokomon a csápok magzatot heréinek

mindennap megszületek semmiből senkinek arcomat szétmotyogják tétova részegek

új fejet növesztek célpont a nyakamon egy fő árnyéka jelen az átlyuggatott falon

*

gyanakvó gerinccel jönnek a vagonlakók félálmuk üszkösödik látom az elhagyott

dombokat dadognak pipacsfoltos sárban mezítláb menekülnek akasztott fák alatt nyár van

4