Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
ről úgyszólván semmit meg nem tudunk. A drámaisághoz pedig elegendő az elnyomott társadalmi helyzet és kiszolgáltatottság, így az ellenállás és a lázadás költői lehetőségét kidolgozatlanul hagyja (Este volt, épp napszállatkor, Mag/ar Mihály balladája stb.), mindenesetre felfigyel rá. Hasonló társadalmiság jellemzi a szerencsétlenségekről (pl. Fügedi halálára), a természetes, de korai halálról (A Göncöl utasa, Hazátlan Sallai, Zab Mihály varnyúdi szélben stb.) vagy a szerelmi tragédiákról szóló balladák nagyobb részét is (pl. Ballada a Körözs mentén, Bondor Márta balladája, Bor-ökrösné, Gonosz bíró balladája, Három szekér, Sötét Olt és sárga dongó). Mindezekből azonban éppúgy nem tudjuk kivenni és követni az eseményeket, mint a betyár- vagy egyéb balladákból sem. Legepikusabb és egyben legballadásabb is egy voltaképpen jelképes értelmű gyilkosság története: a Virág-ballada, melyben már hiedelemelemek is feltűnnek. Sinka balladaköltészetének kétségkívül új és egyéni színfoltja a babonás balladák feltűnően nagy csoportja. A népballadák jellemzője a demitizáltság, így hiedelemelemeket csak járulékosan és nem szervesen használnak, ám Sinka az általa ismert babonás történeteket (modernebb szakszóval: hiedelemmondákat) balladákban dolgozza fel. E tekintetben nem annyira népköltészeti, mint inkább irodalmi hatásra gyanakodhatunk, elsősorban Arany Jánoséra (Agnes asszony, Tengerihántás, Tetemrehívás, Vörös Rébék stb.j. Sinka ezekben sem részletezi az eseményeket, hanem éppúgy az utóhatásra (baj, kár, szerencsétlenség és halál) helyezi a költői hangsúlyt, mint ahogy egyéb balladáiban is voltaképpen majdnem mindig csak elsirat. E babonás balladáiból a társadalmiság is nehezebben hámozható ki (Bába-szekér, Csengett az ég, pengett a föld, Jósasszonyok balladája, Látták lúd képiben szállni, Vesszőt táncoltat a sátán stb.), bár kétségkívül ezekben is jelen van. Még messzebb távolodik mindettől látomástörténeteiben és legendáiban. (Míg a juhaim aludtak stb.). Líráról lévén szó, Sinka költészetében prózai epikus műfajokat és motívumokat magától értetődően nem kereshetünk, halvány nyomok azonban mégis akadnak: pl. egy helynév kapcsán utal az ott történt kivégzésekre (Hollóshalom), másutt egy telhetetlen varjút említ példaként (Denevérek honfoglalása) és néhány népmeséi motívumot is lelhetünk: ilyenek az ezüstfán csicsergő rézlábú madár (Mesterek utcája), az aranykor (Aranyásó), a legkisebb gyermek (Szeretőért-szerencséért), a tündér (Gyermekkorom), a sárkány (Istenkeresők mezeje) és hasonlók. SINKA LÍRÁJÁNAK „DRÁMAI” ESZKÖZEI A szó tágabb értelmében vett „drámai” eszközök típusai Sinka és a nép költészetében nagyjából hasonlók (kérdés—felszólítás—felkiáltás, ill. kívánság—áldás—átok stb.), de már előfordulási gyakoriságuk és arányuk meglehetősen eltér. (Módszeres és a teljességet megközelítő számítás egyik esetben sem történt, így az adatok előzetes érvényűek.) Sinka költészetében kérdés ....................................................................................... 20 esetben fordul elő felszólítás .................................................................................. 42 esetben fordul elő felkiáltás .................................................................................. 3 esetben fordul elő a rokon formulák összes száma .............................................. 65 kívánság ................................................................................... 5 esetben fordul elő áldás ......................................................................................... 10 esetben fordul elő átok........................................................................................... 17 esetben fordul elő e rokon formulák összes száma 32
