Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
tartozzanak is, többnyire a búcsúzás, elválás kiváltotta érzelmekről, főként a bánatról szólanak; gyakori a halálra való utalás is. Sinka bánatos-keserves hangvételű folklorisztikus alkotásainak előbb említett műfaji csoportjait érdemes kissé közelebbről is szemügyre venni. A szemlét kezdjük talán az epikusabb jellegű alkotásoknak számbelileg is népesebb csoportjával! Első helyen kétségkívül a népköltészeti megfelelők alapján siratóballadáknak nevezhető S/nko-versek állanak, ezeket azonban nem mindig lehet elválasztani a betyár- vagy egyéb balladáktól, sőt olykor még a siratóénektől és a keservestől sem, mindenesetre ezekben nem az esemény menete, hanem az azt követő siratás a hangsúlyosabb: Esső mossa kinn a pusztát, áztatja Katona Zsuzskát. Azaz, hogy már csak a sírját. — Ne sírjanak, akik bírják! Az eseménynek ezt a másodrendűségét Ne sírjanak, daloljanak s esőben meghajoljanak. Meghajolnak a nyárfák is — Dalolhatnak az árvák is ... (Esőben) aga a tartalom, sőt néha a cím is kifejezi: Szilvafák közt állt a pajta, be volt az ajtaja hajtva. Bé volt hajtva, be is kötve, s titka — titok mindörökre. Kétféleképpen beszélték: vagy szerelem vagy szegénység. Azért gyűlt ki egy kedd este, — Julis a halált kereste ... (Kétféleképpen beszélték) Költőnk gyakran már a címadással is előre érzékelteti alkotása tartalmát és műfaji hovatartozását: Hódfalván zokogtak, Déd Bálint siralma, Szemes Lajkó siratása, Hiábavaló siralom, Nő egy síron száz viola stb. E balladás énekeken belül tehát az esemény elbeszéléséről észrevehetően áttolódik a hangsúly a kesergésre, a siratásra: . .. Sírt utána kilenc leány, S kilenc közül egy halovány . .. (Hódfalván zokogtak) kilenc leány ... hű társai könnye hullásában. (Bor-ökrösné) Ha az eső könnycsepp volna, mind az én pillámról folyna, mind a szememből peregne s minden tető megeredne ... (Déd Bálint siralma) Kilenc leány kísérte ki hófehér ruhában; ... Ahol a nagy nyárfa állott, majdnem sírok, ha ott járok. Én a másé, ő a másé, ketten egy nagy siratásé ... Utóbbi példánk hangulati-tartalmi rokonát egy gyergyóújfalui (Csík megye) bújdosó- énekben találjuk meg: Fejem felett az nagy felhő, A két szemem sűrű felhő, De nem abbul hull az esső: Mind onnét csurog az esső ... E siratóballadák műfaji rokonait egyrészről a tragikus balladák, másrészről pedig a (halotti) siratóénekek között találjuk meg. így van ez a nép és Sinka költészetében egyaránt. E két műfaj közül a népi siratóénekek ősrégiek és hagyományosak, a temetés alkalmához kapcsolódnak. Irodalmunk első gyöngyszeme is voltaképp ilyen siratóének (a Mária-siralom), és e költői hagyomány irodalomban és népköltészetben egyaránt 40
