Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
A hely- és névjelölés az esetek többségében az alkotás vagy annak valamely szakasza elején van, különösen az epikusabb jellegű műfajoknál, de lírai dalokban is megtalálhatók, ahol nem egyszer a természeti kezdőképet helyettesítik: Csörd táján egy nyárfás tanyán de szép volt a tanyásleány!... (Este a tanyán) Mumm mezejétől délre, kint Singa laposán, ahol már hó alá bútt a Csigla... (Istenkeresők mezeje) Sinka versei a névkutatóknak is sok tanulsággal szolgálnak, mi azonban maradjunk meg eredeti célunk mellett! A költeményekből eddig 155-féle helynevet céduláztam ki 181 előfordulásban. És ezeket a helyeket költőnk mind személyesen ismerte is! Szű- kebb körben bár, de éppolyan vándor volt, mint nagy elődei: Petőfi vagy Liszt, hogy más neveket ne is említsünk. Sinka így fogalmaz: ... Az éneklőnek nincs hona s nyugta soha ... (Denevérek honfoglalása) Mintha elveszett gyalogúton jártunk volna ... (Istenkeresők mezeje) E helynevek majdnem mind bihariak, országos (Pest) vagy külföldi (Drina, Solferino stb.) alig fordul elő köztük. A többinél is gyakrabban említ néhányat (Csigla, Geszt, Hórindzsa stb.); s bár neki a táj inkább munkahely, mint természeti keret, szépségeit mégis észreveszi. A 155 helynévvel szemben „csak” 101 személynevet említ, ezek negyede nő, háromnegyed része férfi, ill. néhány családnév is előfordul. A nők többsége éppúgy munkatárs, mint minden férfi, viszonylag kevés a név szerint említett szerelmi partner. Rokonai többször is előfordulnak (Nagy András, Papp Mihály, Sinka István stb.), egyébként alig említ kétszer valakit. Mivel Sinka költeményei a jelennel foglalkoznak, történeti nevet (Cserei, Dózsa) alig találunk; kevés urat és parancsolót említ meg név szerint; ennek érdekes oka van: ha neheztel valakire, nem írja ki a nevét, hogy ezzel is kisebbítse, mintegy kitörölje a történelemből. (Mágia és a betű tisztelete, naivság és tudatosság egyaránt jelen van e költői fogásban.) Nehezen tudom magyarázni, hogy bár Sinka fél életét állatok gondozásával töltötte, név szerint úgyszólván alig említ meg egyet is. NÉPÉLET SINKA VERSEIBEN: MUNKA ÉS ÉLETMÓD, HIEDELMEK ÉS SZOKÁSOK Sinka István a líra eszközeivel saját koráról és népéről nemcsak társadalmi, hanem egyben néprajzi „leltárt” is készített, de ezt a kettőt — saját könnyebbségünkre — csak mi választjuk külön, költőnk ugyanúgy egységben látta és láttatja, mint ahogyan az életben voltak. A korabeli társadalmat és népéletet belülről ábrázolja, azonosul vele, így szinte minden sora hiteles. A kutatónak könnyű dolga van: csak ki kell írnia és némi rendszerbe kell foglalnia a néprajzi adatokat, máris kikerekedik a korabeli nép34
