Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Antalffy Gyula: A „három város” a reformkorban
nagy port nyelni kellett volna lovainknak nemcsak a rossz országúton, hanem a város kövezetlen utczáin is, mellyeket azonban most a fagy elég göröngyösre kövezett. A város külseje általában tekintve igen szegényeknek hazudja a lakosokat — itt ott emelkedik ugyan egy-két díszesb épület, de a mellettök rongyoskodó, néha tengeriszárral foltozott viskók nagyon sokat lehúznak azok díszéből.” A Társalkodó munkatársa nyilván a Ceglédi úton érkezik Nagy-Kőrösre, ha egy-két díszesebb épülettel is találkozik, mivel itt — és folytatásán, a Kecskeméti utcán —valóban láthat néhány barokk vagy copf homlokzatú gazdaházat is, melyeknek díszítő elemei és kosáríves nyílású tornácai a nemesi udvarház-építkezés egyszerűbb vissza- tükrözését mutatják. Az utcáknak különben hivatalos nevük még nincs, a legtöbbjüket aszerint emlegetik, hogy melyik külső határrész vagy szomszédos község felé vezetnek, a terek pedig többnyire a rajtuk árult piaci cikkektől kapják elnevezésüket. A főtér a ceglédi, a szolnoki és a kecskeméti utak kereszteződésének széles tágulata, amelynek központi elhelyezkedésű épülete a barokkos oromzaté, tömzsi őrtornyos, egyemeletes városháza. Aki szemben áll hosszú homlokzatával, balról a copf stílű katolikus templomot látja, jobbról a református lyceum egyemeletes saroképületét; e nagy múltú kollégium mellett az 1101-ből való alapokon nyugvó gótikus református templom emeli magasra zsindellyel fedett, veresre festett sugár tornyát. A városházával szemben, a tér túloldalán van a beszálló fogadó, előtte hosszú itatóvályúval felszerelt gémeskút a kocsival utazók lovai részére. A piacozó szekereseknek is van két másik kútjuk a főtéren, de a Társalkodó szerint nem igen szolgálják a város csinosodá- sát: „A piacz elég térés, mellyet mindazáltal nem kissé csúfitnak-el a görbe ágasokkal s hosszú gémekkel ellátott, minden tisztátalanságnak tárva álló kutak.” A széles és hosz- szú főtéren tartják a keddi és a pénteki hetipiacot, a sertésvásárt, a szállodai gémeskút körül pedig a gabonaneműek árusítása folyik. Itt, a város legközepén, ahol a boltos kereskedők üzletei is vannak, az épületek kiemelkedőbbek; nem rövid végükkel néznek az utcára vagy a térre, hanem hosszabb felükkel, több ablakos homlokzatukkal, s előttük ültetett fák, leginkább akácok díszlenek. A főtér legnevezetesebb épülete a városházán kívül a református főtanoda. Kőrös és Kecskemét szüntelen versenyben van egymással felsőbb iskoláik fejlesztéséért. Amikor 1830-ban a Dunamelléki Református Egyházkerület elhatározza, hogy ugyanolyan kollégiumot állít fel, mint amilyen — Debrecenben, Pápán és Patakon —a másik három egyházkerületnek már van, Nagykőrös és Kecskemét versenyre kel a főiskola színhelyének megszerzéséért. Az egyházkerületi közgyűlés 1832-ben úgy határoz, hogy Kecskemétre telepíti a kollégiumot, a legyőzetés azonban Nagykőröst nem csüggeszti el, sőt még nagyobb erőfeszítésekre ösztönzi. Lyceumában 1833-ban bölcseleti osztályt állít fel, 1836-ban pedig tanítóképezdét, amely rendszeresen oktatja a mezőgazdasági tudományokat is, hogy az intézetből kikerülő néptanítók a földmívelés különböző ágaiban is tanácsadói lehessenek a lakosságnak. A Társalkodó már megszólaltatott munkatársa megtekinti a főtanodát, s mindenekelőtt azt furcsállja,hogy a tanítás fűtet- len termekben folyik, holott januárt mutat a naptár, s a városnak annyi a fája, hogy „idegeneknek is szolgálhat erdejéből”. Az alsóbb osztályokban, vagyis a „grammatica- lis iskolákban” helyben végzett jótéteményes (ösztöndíjas) diákok — nevük közönségesen „domine” — oktatnak, a humanitási iskoláknak azonban már rendes tanítóik vannak. „A felsőbb iskolákban empirismust, theológiát, történet-, természet- és mértant, diák, görög, német, franczia nyelveket nagytiszteletű Fitos úr és a derék Varga oktatók tanítanak három év alatt. Legnagyobb figyelmet érdemel a literatúrai leczkék közt a magyar literatúrára hetenkint csak egyszer szentelt óra, midőn bizonyos thesisek adatnak ki kidolgozás végett, s e mellett az ifjúságtól szerkesztett „Bimbófüzér” szigorún megbíráltatik. Ez utóbbi nyilvános bizonysága annak, hogy az ifjúság szeret 7
