Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Salamon Konrád: Töprengés a népiségről - Kodály Zoltán nyomán
mat akar szerezni erről a ma már omladozó kultúráról, ezt a könyvet kell majd lapoznia.”16 A magyar prózairodalom két világháború közt kiteljesedő népiségét természetesen nemcsak a népi írók művei jelentik (Darvas József, Kodolányi János, Németh László, Szabó Pál, Tamási Áron, Veres Péter), de Nagy Lajos és Tersánszky J. Jenő írásai is, vagy akár Kassák Lajos Egy ember élete című munkája. Míg a magyar próza népisége Móriczcal visszanyúlt a forradalmakat megelőző progresszióba, addig a líra Ady költészetének lezártával és a forradalmak bukásával zsákutcába jutott. Ebből az elidegenedett állapotból Erdélyi József vezette ki a népköltészet és a hagyomány átélésének eszközeivel, de a költészet népiségének új szintézisét József Attila és Illyés Gyula teremtették meg. A kérdésről érdekes meghallgatni József Attila véleményét: „A népművészet a múlté, a polgári művészet a jelené, és a proletárművészeté a jövő.” A pro letár művészet ősét a népművészetben látja, hiszen a népművészet hagyományosan kollektív. A népművészet a felgyülemlett, jelen lévő múlt, hatékony emlék, mely irányítja a jövőt.”17 Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a költészet népisége csupán a népi és proletár költők verseiben teljesedett ki, hisz a már Petőfi és Arany által megteremtett népnemzeti költészet sikerületlen folytatása és a tömegek közt 1919-et követően csúcspontjára jutott elidegenedés felszámolásában az említettek mellett költészetünk minden jelentős alakja részt vett. Befejezésül álljanak itt Horváth János Kodály Zoltán idézte szavai, amelyek nemcsak az irodalomra, hanem a művészet minden ágára érvényesek voltak: „A népiesség oly értelemben, mint nálunk kifejlett: magyar specialitás, nem múlékony demokrataság, nem merő romantika, nem színvonal-ejtés, nem puszta naivkodó divat, hanem irodalmunk fejlődéséből és szükségleteiből kiserkentett nagy nemzeti gondolat.”18 Jegyzetek 1 Kodály Zoltán: Néprajz és zenetörténet. In: A zene mindenkié, Bp. 1975. 91—92. 2 Kodály Zoltán: A magyar népdal művészi jelentősége. Id. h. 41. 3 Németh László: Népiesség és népiség. In: Készülődés, Bp. 1941. I. 17—20. 4 Kodály Zoltán: A magyar népdal művészi jelentősége. Uo. 5 Ady Endre: Margita élni akar. In: Összes versei, Bp. 1958. I. 519. 6 Kodály Zoltán: A magyar népdal művészi jelentősége. Id. h. 40—41. 7 Kodály Zoltán előszava. Százegy magyar népdal, szerk. Bárdos Lajos. Bp. 1929. 8 Medgyessy szavait idézi Németh Lajos: Modern magyar művészet, Bp. 1968. 75. 9 Uo. 74—75. 10 Uo. 137. 11 Uo. 86. 12 Fülep Lajos: Derkovits Gyula. In: Művészet és világnézet, Bp. 1976. 571. 13 Körner Éva: Korniss Dezső. Bp. 1971. 9—10. 14 Korniss szavait idézi Németh Lajos im. 125. 15 Németh László: Nép és író. Id. h. 13—16. (További idézete uo.) 16 Kodály Zoltán: Vallomás. Id. h. 65—66. 17 József Attila: Fiatalságunk és a népművészet. In: Irodalom és szocializmus, Bp. 1967. 77. 18 Kodály Zoltán: Népzene és műzene. Id. h. 175. 96
