Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Kodály Zoltán és Péczely Attila levelezéséből (Közzéteszi: Felletár Béla)
a főtemplomi zeneéletről is tetszett beszélni. A 907—12 években már egész nívós zenekultúrája volt a templomnak, Schneider1, Tanár úr volt osztálytársa volt a karnagy. Bizony, itt az alföldön messze vagyunk attól a foktól. Mi megpróbáljuk, mit lehetne tenni és ha kifejező eszközeink tökéletlenek is, fontosabbnak tartom azt, hogy mit adjunk és mivel neveljünk. Hiszen a fejlődő karkultúránknak is a főbűne, hogy üres, értéktelen technikai produkciókban éli ki magát, a laikus közönség tetszését zsonglőrködéssel akarja megszerezni, ahelyett, hogy a kiválasztott művek belső értékeivel nevelne, mint a most itt lezajlott országos iparos dalversenyen2 is az bosszantott végig. Én azt hiszem, hogy zenei tudást köny- nyebb összeszedni akárhol is, mint zenei ízlést. (...) Bizony, nagyon érdekes a sorsa az olyan új törekvéseknek, mint a Tanár úr zeneszerzői működése. Már sok helyen propagáltam, és talán valami kis választ tudok adni az interjúban felvetett kérdésre, hogy kinek szólnak ezek a művek. Egy zeneileg magas fokon álló, kiváltságos kis csoporton kívül inkább azoknak, akik nem kövültek bele a német romantikába, akik számára minden szép termékeny talajt talál, mert olyan kis mértékben élnek és éltek a zenei áramlatokban, hogy nincsenek előítéleteik. Ezek közt maga a nép. Ha ezek jót kapnak, azért ösztönösen hálásak és belőlük nevelhetők azok, akik később tudatosan is szeretni fogják és megértik az újat, az értékeset, a magukét. Azért a középső réteg sem reménytelen. Ezek jól zongoráznak, ismernek egyet-mást, talán van valami véleményük is,de számukra egy bizonyos ponton megállt avilág.Ezek.ha elébük teszek Kodály muzsikát, először dühöngenek, félredobják, vitatkoznak, ha másodszor kapják kezdik észrevenni a szépségeit, harmadszor már maguk is szívesen játszák, vagy hallják, megszeretik és talán propagálói is lesznek. Hány ilyen esetem volt már csak itt Vásárhelyen is. Persze türelem és az ügy szeretete nélkül jeget törni nem lehet. Tudom, hogy a zene művelése nem hivatásom és egészen más az a tér, ahol alkotni szeretnék, de azért annyi idejének mindenkinek kellene, hogy legyen és annyit mindenki megtehetne, mint én, akkor nem kellene keresni és kérdezni, hogy kinek szóljon a szerző. Az utóbbi időben én is lusta voltam. Nem igen gyűjtöttem. Az ősz és a tél ugyanis alkalmasabb időszak lesz; azután új lakásba megyünk nov. 1-én, ott lesz vendég számára is szobám, akkor remélem, hogy szeretettel fogadhatjuk körünkben kedves Tanár urat. Addigra összeszedek egy-pár jó nótás embert, összegyűjtöm Nótás Szabó3 megközelíthető dalait és úgy hallottam, egy harmadik problémánk is lesz. Nyizsnyai Aranka4, Gusztáv5 lánya említette, hogy Tanár úr érdeklődött Gusztáv kéziratos hagyatéka iránt, ezt is akkor átnézhetjük, no meg azon felül kellemesen eltölthetjük az időt. Énekkarunk nemsokára megkezdi a munkát; kértek a szegediek is erőket tőlünk a Dohná- nyi miséhez, még nem tudom, meg tudjuk-e oldani ezt az ügyet. Kisfiam már nagyban tipeg. No lám, majdnem elfelejtettem, 8-án, hétfőn du. 6 óra fele, ha nem leszünk alkalmatlanok, feleségemmel felkeressük kedves Tanár úrékat. A viszontlátás reményében igaz szeretettel küldök sok üdvözletét, a Nagyságos asszony kezét csókolva Attila Az értesítőt magammal viszem. Jegyzet 1. Schneider-Trnavsky Miklós (1881—1958.) szlovák zeneszerző 2. 1930. augusztus 2—3. 3. Nótás Szabó Pál (1790—1869) hódmezővásárhelyi népköltő 4. Nyizsnyay Aranka (1860—1933) óvónő szakíró, műkedvelő 5. Nyizsnyay Gusztáv (1829—1882) hódmezővásárhelyi dalköltő Bp. szept. 3. [1930] Kedves Attila Örömmel látom, hogy Hmvh. gyökeret vervén, sokirányú „közhasznú tevékenységet“ folytatsz. Ilyen ember sok kéne, hogy kizölldeljen vidéki életünk sivataga. Sajátságos, hogy egy ideje valami újságinterjúban azt találtam mondani, hogy szívesebben dirigáltam volna a Psalmust Hódm. vásárhelyen, mint Londonban. Valami olyan helyet akartam mondani, ahol egészen lehetetlen. És íme, amit írsz, már nem is mutatja olyan lehetetlennek. Magam is hiszem, hogy még ott lehet ismeretlen népdalanyagot kapni, a szegény, esetleg pásztornép közt. Nótás Szabó valamennyi dalát kellene látnom, hogy képem legyen róla. A küldött szövege népi közkincs. Dallama erősen reminiscentia egy nagyszalontai 3 2 i dallamra. Elméletben egy paraszti vagy félnépi Fráter Lóránd éppúgy lehetséges, mint úri. Kis családod jólétéről örömmel hallunk és mindketten sokszor üdvözlünk. K Z 64
