Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - Dévényi Róbert: Egy történelmi daljáték bukása 1948-ban (A Cinka Panna balladája fogadtatása)

pedig a Kossuth Népében sajnálkozva állapítja meg, hogy „Kodály muzsikája aláfestő jellegű” és csak ritkán emelkedik arra a szintre, „amely ha mindvégig meglenne, megmenthetné Balázs szövegét a zene irracionális hatalmával”. Somogy Vilmos töprengőbb, elképzelhetőnek tartja, hogy új zenés műfaj született. Balassa Imre pedig egyértelműen hirdeti, hogy sikerült a műfaj-kísérlet: „Szinte wagneri értelemben halad itt párhuzamosan a zenei és drámai cselekmény

A polémia kísértetiesen idézi azt az anekdotát, amely szerint II. József szemére vetette volna Mozartnak, hogy a Don Juan ban sok a hangjegy. Mintha pusztán mennyiségi mutatókkal eldönthető lenne, hogy Kodály daljátékot írt, vagy csak kísérőzenét. Ugyanez a méricskélő szemlélet nyilvánul meg a hanghatások jellegét illetően a Népszava és a Demokrácia vitájában. Jemnitz szerint egy szál hegedű nem képes az Operában nagyerejű szimbólummá válni. Praktikusan: mert elnyomja a csatazaj. „Ilyenkor mégiscsak a régi jó trombita vagy kürtriadó az alkalmas dinamika. Tudta ezt Wagner Siegfriedje, pedig csak egy árva sárkány ellen indul rohamra s nem akar diadalra vezetni egy egész kuruc sereget... Persze tudjuk, hogy ez a hegedű csupán szimbólum. De zenei szimbólumnak zeneileg kell kiteljesednie az Operaházban. Itt a teljes zenekarnak kellett volna hatalmas, eszményi hegedűvé változnia, hogy a hallgatóság meggyőződéssel élje át a varázshegedű varázsszavát. De ez a magános hegedűcske, amely még a felvonuló kórus cipősarkainak kopogásával sem tud megküzdeni, dramaturgiai szempontból önmaga ellen fordul és erőtlenségét bizonygatja.” Mire -k replikája: „ ... a kritikusok Wagner ésStrauss szinte a színpadot elöntő zeneáradatára emlékezve,általánosságban kevesellték Kodály zenemennyiségét. Mindenki elfelejtette, hogy az agyonzenélés nem a magyar ízlés sajátossága, és amikor új utakat keresünk, akkor vissza kell nyúlnunk az eredeti forrásokhoz.” -k úgy véli, hogy a levegősen hangszerelt Rákóczi-nóta is azért nem kapott méltánylást, mert a hegedű improvizációból fejlődő dallam is az eddigi „zsíros, németesen agyonrezelt” Rákóczi-induló hiányára emlékeztetett.

Valójában többről van itt szó, mint a hangszerelés körüli zsémbelésről. A szikár hangvétel mélyebb érzékenységeket sért. Már utaltunk a közönség diszpozíciójára. 1848 március idusán történelmi jelentőségű győzelmének zenei apoteózisát várja. És ennek a zászlólengetős harsányságnak nyomát sem leli a muzsikában. Ez a zene pesszimista — egyértelműsíti a vádat Szervánszky Endre a Szabad Népben. „Csupa letargikus lemondás és céltalanság. Nagy csalódás a nagy alkotásokhoz képest. A Psalmus Hungaricus megrendítő drámaisága, a Háry János ízig-vérig magyar optimizmusa hiányzik ebből a műből.”

Ezért kerül a vita gócába éppen a hegedűnótában bujdokló Rákóczi-induló. Ott az előkép: Berlioz forradalmi romantikájú hangzásvihara. Hol marad ennek gyújtó hatásától a tragikus alapszínűnek hallott feldolgozás? De Szervánszky a szándékos elkomo- rítás tekintetében még azt is szimptomatikusnak tartja, hogy az eredetileg humoros népdalok, mint a Szaladj kuruc! is elfanyarodik, és Kodály jellegzetes életigenlő hangvételét csak két, a 30-as évek terméséből a drámába applikált dal, a Szőlőhegyen keresztül és a János bácsi képviseli.

A közönség-reakció esztétikai racionalizálásban megint mintha a sematizmus fújna korai riadót. Az ötvenes évek esztétikája gyakran azonosította a tragikumot a pesszimizmussal és nyilvánította ki az „életigenlő optimizmust” a realizmus attribútumának. És tette ezt nem ritkán éppen Kodály életművére hivatkozva! Hogy Kodály a Cinka Panna balladájában kísérletet tett a daljáték műfajának átértelmezésére, hogy az idilli, vígoperai örökséggel szakítva a tragikum ábrázolására is alkalmassá akarta tenni — ezt a magyar zenetörténet hosszú időre elfelejtette.

Ugyanakkor egyetlen kritikus sem tagadja, hogy a zeneszámok többsége „önmagában” remekmű. Érdekes, hogy ilyéténképpen a 30 egynéhány kompozíció szinte mind60