Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - Dévényi Róbert: Egy történelmi daljáték bukása 1948-ban (A Cinka Panna balladája fogadtatása)

sorsunk tragikus tárnáiból felhozza gyöngyszemeit s olyan muzsikáló gyökeres magyar drámát vigyen színpadra, amelyben népünk örök sorsa forr, kavarog. Balázs Béla, aki szövegével társa lett, drámai légkört árasztó meséjével és szavakkal támogatja Kodályt. Költő állt oda költő mellé . .. Úgy a mű, mintáz előadása, nem tévesztheti el hatását.” Vagy: „képzeljük el a kuruc-labanc világot, ezt a színes korszakot Operaházunk színpadán, ahol ... a vadregényes magyar táj nem kevésbé hatásosan bontakozik ki, mint a pozsonyi vár schwarzgelb barokkterme ... És vajon ki írhatott volna magyarabb, s egyben művészibb zenét e színműhöz, mint éppen Kodály Zoltán remekbe szerkesztett homofón és ellenpontozott kórusaival, hangulatos dalaival, a cigányhegedűnek szánt bravúros kádenciákkal, s végül a Rákóczi-induló érdekes, új feldolgozásával ...”

A bemutató — mint a Történelmi Emlékbizottság rendezvénye — természetesen nem nyilvános. A széksorokat megtöltik az új Magyarország köszöntésére Budapestre sereglett külföldi delegációk, a koalíciós pártok vezetői, a „kulturális és társadalmi élet kiemelkedő személyiségei”, többek között az első Kossuth-díjasok, így Kodály ebbeli minőségében is. A díszpáholyban ott ül Tildy Zoltán köztársasági elnök, Vorosilov marsall, Puskin, szovjet nagykövet, a lengyel miniszterelnök-helyettes, Rákosi Mátyás és Nagy Imre. Az ünnepien ajzott közönség meglehetősen zsúfolt nap után van. Március 15-e hétfő 1948-ban munkaszüneti nap. Szombattól egymást követik a nagyszabású rendezvények, kegyeleti demonstrációk. Hétfőn délelőtt ünnepi ülés a Parlamentben,amelyet fél 1-től százezres tömeggyűlés követ a Kossuth téren. A mámoros lelkesedés nemcsak a múltnak, a jelennek is szól. Egy héttel korábban, március 8-án döntött a Szociáldemokrata Párt arról, hogy egyesül a Kommunista Párttal, ezzel az ország fejlődésének iránya végképp eldöntöttnek látszik.

Az előadás 6 órakor kezdődik, valószínűleg azért, hogy az esti programmal — Nagy Imre fogadást ad a Gellért Szálló márványtermében — ne ütközzön. Mégis, a szemtanúk emlékezete szerint meglehetősen sokan kerekedtek fel a szünetekben, hogy protokolláris kötelmeiknek eleget tegyenek. így kiürült a díszpáholy is. Nem csoda hát, hogy az előadás lefolyásáról furcsa legendák keringenek. Egyesek szerint a Cinka Pannát a bemutatón be sem fejezték. Mások úgy tudják, hogy felsőbb kívánatra sebtében elhagyták az egyik közbülső felvonást. Mindkét verziót kétségessé teszi, hogy a kritikák a teljes művet elemzik, bár talán a főpróbák nyomán. Lukács Margit, aki Cinka Pannát játszotta, és aki volt szíves emlékeivel e cikk íróját támogatni,semmiféle rendellenességre nem emlékszik. A bukásra sem. A színpadról úgy látszik nem volt érzékelhető a nézőtér elutasító magatartása. A kulisszák mögött örömteli premier-hangulat uralkodott. Az előadás végén Kodály hatalmas keréknyi virággal állított be az öltözőbe. Észrevevén, hogy a művésznő sminkasztalán egy arany hegedűbross van, némi feszengéssel megkérdezte: vajon ez Balázs Béla ajándéka? Majd ugyanez lejátszódott kontrából is: Balázs Béla faggatódzott, hogy nem Kodály figyelmessége-e az ékszer? (amit egyébként férjétől kapott.)

Másnap, kedden nem jelentek meg az újságok, így a kritikai visszhang még egy napot váratott magára. 17-én, szerdán a Világosságban, H. Z. csillag alatt kiegészítve Jemnitz zenei észrevételeit, magát az eseményt így glosszázza meg: ,,A díszelőadás közönsége a darabot feltűnő hidegséggel fogadta. A szerzőket egyetlen egyszer sem hívták a függöny elé. A díszelőadás közönsége csakúgy mint az egész magyar közvélemény nyilván azt várta volna, hogy a centenáriumi ünnepség alkalmából a két illusztris szerzőnek — akik a demokráciától minden elérhető kitüntetést megkaptak — több és őszintébb mondanivalója lesz. Ugyanaznap Somogyi Vilmos a Világ ban, ha fenntartásokkal is, de a Cinka Fanná ban egy új műfaj születését köszönti. Csütörtökön, tehát 18-án jelenik meg a Szabad Népben Horváth Márton lesújtó, az egész vállalkozást célzatos ünneprontásnak minősítő kritikája, Szervánszky Endre zenei kiegészítéseivel. A következő

56