Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Móser Zoltán: Villő, villő selemsátor
Jaj, de piros a mező, De nem az ibolyától Hanem a rózsától Haj, villő, falu végén selyemsátor, Haj villő! Látod a képen, itt mennek a feldíszített zöldággal, itt é tekelnek, itt köszöntenek és kapják a tojást. Ahol nem adtak semmit, ott így köszöntek el: Ha nem tojnak a tyúkjaik, Tojjanak a kakasaik! Haj villő, falu végén selyemsátor, Haj villő! Menyhén így emlékezik e régi virágvasárnapi szokásra a 70 esztendős Kctus Anni néni: — Itt is feldíszítettek egy szalmabábut, a kice-vicét, ezt végigvitték a falun vidáman, nevetve, s közben ezt énekelték: Ha kivisszük kice-vice villát, Majd behozzuk a zöldágat, villő! A végén bedobták, begyúrták a patakba, majd hozták a zöldágat. Itt egy igen nagy zöldág volt — feldíszítve mindenféle színes papírral, szalagokkal, hogy tarka legyen —, amit az erősebb leányok vittek. Minden ház előtt megálltak, és énekeltek: Ez ki háza, ki háza? Jámbor Kostány Mihálé. Várj meg, villő, várj meg, A rózsás pamlagon. Aztán kijött a gazdaasszony, letört egy ágacskát és sorba „megverte” mindegyik leány fenekét, mondván: — Esztendőre mind férjhez menjetek! Aztán kaptak tojást, amit másnap eladtak az üzletesnek, vagy a kocsmárosnak s a pénzt elosztották. Gímesen 6—8 éves lánykák jártak villőzni. ők ezt énekelték: 45
