Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - Móser Zoltán: Villő, villő selemsátor

III.

A mostanában kiadott, Domokos Pál Péter gondozásában megjelent Kájoni-kódex bevezetője és jegyzetei között a következő adatra akadtam. Kájoni János 1667-ben kiadott „Orgona Missalé”-ja tartalmaz egy háromszólamú egyházi énekfeldolgozást, a „Dies irae”-t. Bartalus István 1869-ben azt írta erről, hogy ez a „nép ajkán Mikor még én nőtlen voltam szöveggel él.” Mi volt előbb? — kérdezhetjük. Itt úgy tűnik, hogy a népdal hatott az egyházi zenére: még latin a szöveg, de a dallam már magyar. (A közeli Csíkszentkirályon Petri András által összegyűjtött és 1630-ban kinyomtatott énekgyűjteményben pedig a „fordított” példa található: a gregorián dallamhoz már a szöveg magyar fordítása járul: Az nap eljön nagy haraggal ...)

„Nálunk — írja Kodály — ma is él néhány dallam párhuzamosan egymás mellett egyházi és világi szöveggel. A dallam azonossága a nép előtt nem tudatos, nyilván a tempó és a ritmus nagy különbsége miatt, még ha ugyanaz a személy is énekli mind a két alakot.”

Ezért végül álljon itt három rokon dallam annak példázására, hogy a gregorián énekkel mennyire közös típusokra akadhatunk a magyar területen.

Az első (a.,) 13. századi, francia területről származó gregorián ének. Alatta (b.,) egy zoborvidéki, ún. „hajnalkiáltó” ének található Menyhéről. (A kézfogói áldomást régente vasárnap hajnalban tartották a lányos házaknál. Hajnali 2—3 óra körül a hajnalkiáltó asszonyok összehívták a legközelebbi rokonokat, akik az utcán, a menyasszony szüleinek háza előtt hajnalt kiáltottak.)

A harmadik (c„) példa a Molnár Anna népballadánknak egyik moldvai változata.

Messzire elkanyarodtunk a kezdő képtől! Ideje visszatérni. De mielőtt tovább néznénk, megmondom az igazat: nem angyal lakik a bodoki öreg házban, de két idős ember éli itt utolsó éveit.

43