Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - Móser Zoltán: Villő, villő selemsátor

Ugyanaz a helyszín, ugyanaz a templom: Csitár és Gímeskosztolány, melynek templomát okvetlenül látni kell, főként belső terét és freskóit! De nézd e két képet és lásd, hogy mennyire egyformák! A XI. századi templom bejáratának alakját, formáját — szinte érezni, hogy az élmény frisseségét is megőrizték a környék parasztházai sok évszázadokon keresztül, egészen máig. (Nem véletlen, hogy annyi a vita a népművészetről, mert kik viszik tovább, kik őrzik meg e szép bejáratokat!?) Látod, mennyire igaz volt, amikor azt mondtad, hogy angyal lakik ott bent! Hisz lehetne ez bármelyik régi templom bejárata is. Kodály egyik megállapítása hull elénk, hogy régen nem is volt olyan távol a fönt és a lent, az úr és a paraszt, a templom, a palota és a parasztház; a vár lakója, az egyház szolgája tudta, beszélte azt a nyelvet, dalolta azt az éneket, amit a falvak népe.

II.

így jutott eszembe más is e házról, lakójáról, a kétféle hasonlóságról, a Te „angyalos” mondásodról. Mert rokonság, megfelelés található a gregorián ének, az egyházi népének és a magyar népdal között.

Az átvétel oka mindkettőnek egy lehet: gyakran jártak templomba — a törvények erre szigorúan kötelezték is! —, gyakran látták a bejáratot, hallották, énekelték a gregorián énekeket. (Itt nem kétséges, hogy a templomi ének volt előbb. De az egyéb, már magyar nyelvű egyházi népénekeknél, s főként a világi zenénél már nehéz eldönteni az eredet kérdését.) Ezek megtanulása — átvétele — azért is volt könnyű, mivel mindkét zene a „leglényegesebb vonásokban, az egyszólamúságban egyenesen testvérek voltak.”

Kodály Zoltán idézi A magyar népzenében, de ma is ismerik Zobor-vidékén a következő „aratásvégző” éneket:

„Elvégeztük, elvégeztük az aratást, az aratást.

Készíjj gazda, készíjj gazda jó áldomást, jó áldomást.”

Ebben az énekben egy nagyheti Allelujára ismerhetünk:

40