Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Kiss Dénes: Éneklő ország (vers)
KISS DÉNES ÉNEKLŐ ORSZÁG Tisztelgés Kodály Zoltán műve előtt Ének ének ének ének hogy szerethessenek akik szerethetnének! Zeng bennem kórusa falusi éjféli misének hol nem az Isten nem Jézus nem a Boldogságos Szűzanya volt a fontos és nem az alázatos ima nem a templom áhítata Hanem hogy velük éneklem én is a szívemben pogány s Naca nénivel a haragban lévő Zabb keresztapám hogy mindenki öreg s fiatal hangjától zendült meg a fal s tört a torony magasba hogy te is én is ő is ugyanazt fújjuk egymásra találva parázslóit arcunk a fagyos éjszakákban torkunk kürtjéből ugyanaz jajdult ember lelke ért egymásból egymásba pörösködők a téli éjben megváltódtak az éneklésben a sok hárászkendő posztókabát feketéje ünnepelte önnönmagát s szemragyogás volt a mennyek csillaga Mert nem volt más megváltója istene angyala sem pokla csak az akol izzadt melege kesernyés szép emberszaga Míg kint a fagy kalapácsa fölöttünk fényesre kalapálta a messzi csillag-szegeket aranytűz lett a Tejút pántja s följfehérlő jég-márványba vésett köröttünk utat fát Az volt a fontos emberistenes a csizma és bakkancskopogás az izzadtság és a lélek összeölelt párás elegye Nem az Isten nem a Jézus a Boldogságos Szűzanya Hanem aminek sose volt neve s hogy énekelt a kis Mari szerelmem — édes Marika s öregapám pipáién zengő szája s ahogy utána együtt topogtunk haza gyertyafüstösen az éjszakában Nem a keresztény hitközség hanem az a zalai község összeharsanó orgonája és fönt a roppant gótika az volt az igazi üdvösség az együttzengés szólama A földi béke mennyországa ahogy egymásból egymásba harsogta ki-ki embersorsát átölelte magát az ország embert az ember haza a házat ahogy egymáshoz eltaláltak méltóság volt az s nem alázat! Nem Isten és nem Jézus dala s nem az egyház oltárán égett gyertyasora a misének hanem a falu tért haza évezredekből fakadt az ének s e hitnek görbültek a térdek nem önző szándékú volt az érdek hanem hogy mindenki úgy érzett: itt nincs maga — most nincs maga! Méltóság volt az nem alázat zengése ország kórusának ott énekelt kasza s kapa ott énekelt minden szerszám s az aratók mozdulata ott fújták a kovácsok ácsok csengtek üllők kalapácsok Emlékeimben máig fényes az a pogány-szent énekléses lélektisztító éjszaka! Őserő volt és hit az ének sujtása kaszák ütemének a közös sors és nyelv uralma 10
