Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György: A valóság fekete-fehér terein (Plugor Sándorról)
kos, Farkas Árpád és mások műveihez. E munkákhoz kapcsolódóan Illyés Gyula illusztrációkról beszél, melyek „egyszerre lelkiek és valóságosak, szépek és igazak”. Sütő András így ír róluk: „Az én jogom csupán a vallomás, miszerint a te munkáid fölzaklató hangulatában emberi létünk nagy kérdéseinek titkain akad fönn az elme: élet, halál, küzdelem és múlhatatlan emberség a múlandóság fekete-fehér terein.” A poézishez szegődő, költők és írók vers-szavát, regény-hangját meghalló és megrajzoló művész munkáiban Szilágyi Domokos a rajzolni tudó (Plugor legelső rajzcsillaga láthatóan Szalay Lajos), szüntelenül kutató, az árnyalatokra fogékony, de mindig a lényeget kereső művészi szándékot tisztelte. PÖ SÖ rajzónja elé is odaült, hogy rajzfelvétel készülhessen róla az Öregek könyvébe. S Szilágyi Domokos a rajzolt képére odaírta: „A tanulság mindig ott csak ennyi: a Semmi.” az ember mögött A versek (vagy dráma, prózai mű) átálmodása, a szöveg rajzolt képpé változtatásakor Csurka István szerint „arról van szó, hogy megzendül egy-egy komor, baljós, de ugyanakkor fényes és magasságos sorstragédia a költő húrján, az Adyén, az Illyésén, a Szilágyi Domokosén s a komor zúgás akarattá áll össze egy Plugor-lapon. Akarattá, kiáltássá és kiállássá”. Plugor Sándor grafikái fölkiáltások; írói művek talapzatára fölépített, a szabadság óhajtásában fogant pörölő kérdések és sistergő feleletek, a papír fekete-fehér hadszínterein zajló indulatkicsapódások, léthelyzet-lejegyzések — önmagukért s érettünk egyaránt. A testvérműfajoknak, írótestvéreknek: KÉZFOGÁSOK a limesek fölött is. SÜTŐ ANDRÁS: SZERVÁT — KÁLVIN 87
