Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - MŰHELY - Bosnyák Sándor: Modernség - értékőrzés (Beszélgetés Tornai József költővel)
í formákat adnak számunkra, folytathatók, fönnmaradnak, sőt, egyre inkább már nem egzotikus részei lesznek a magyar kultúrának. Nagy Lászlót nem lehet népi költőnek nevezni, mint Sinkát; Nagy László világirodalmi méretű költő, miközben a népiséget minden ízében tartalmazza, kifejezi, a legtermészetesebb életeleme. De már az egységes magyar kultúra képviselőjeként. Lényegében már Csoórinál sem lehet tetten érni a nyugat-európai típusú költészet és a népköltészet valamiféle együttesét, mert ő maga is abban az univerzális világban, amit nemzeti kultúrának hívunk ma, gondolkodik és ír. A magyar költészetre és a magyar kultúrára annyira jellemző nyugati és keleti ágazat végre magasabb szintre jutva eltűnik. Adyban még teljes súlyával jelen van a keleti természet és a nyugati sóvárgás. Benne a kettő még harcol egymással. Ő egyénileg megteremti a szintézist, de a magyar kultúrában akkor az még nem volt meg. Petőfinek és Aranynak az a jelentősége, hogy a népi kultúrának a nemzeti kultúrával való teljes eggyé válását megindították. Ezt soha többé senki megállítani nem tudja, sőt egyre mélyebb rétegeket tártunk föl nemzeti kultúránk számára. Nem az volt a cél, hogy csináljunk egy elzárkózó parasztkultúrát, hanem — mivel a parasztkultúra tartalmazza azokat a nagyon ősi rétegeket, amelyek nélkül a modern civilizáció az elidegenedésnek van kiszolgáltatva — a népi kultúrába való visszakapcsolódás. Picasso is azt csinálta, amit Nagy László. Ugyanezt akarom én is. A hagyománynak, a most már több kontinensre kiterjesztett értelemben használt népi kultúrába való — ebbe az archaikus görögöt, az afrikait, az indiánt, az óceániait és az európai parasztkultúrát is beleértem — a teremtő visszakapcsolását. Enélkül a századvégi civilizáció elveszne. A mai összezavart, érték nélküli, manipulált, elidegenedett civilizáció, ha eljut arra a pontra, hogy ezt a széles értelemben vett népi múltat el akarja vágni — mint ahogy mindenféle kommersz kísérletben ez történik—.akkor elvesztünk. Nincs az a bölcs politikus vagy közgazdász, aki megmentsen minket. Mégis, ma, 1982-ben Nagy László után és Nagy László nélkül hogyan szállhat szembe a költő ezzel a civilizációs szennyáradattal? A régi közösségi erkölcs tekintetében a mi századvégi civilizációnk olyan falba ütközik, amire még nem volt példa a történelem során. Machiavellista világban élünk, egyre tudatosabban és egyre mélyebben machiavellista világban. Itt az őszinteségnek és az egyszerűségnek össze kell törnie. Nagy László költészetében is a moralitás ütközik bele a végletekig manipulált, elidegenült, kommercializált világ iszonyatos vastraverzeibe. Én azt mondom: modernnek lenni ma annyit jelent, mint értékeinket megvédeni. Egy politikus hol a mestere, hol ennek a civilizációnak az áldozata. Ma nem úgy van, hogy egy hadvezér a legmagasabb pontról osztogatja szárnysegédeinek az utasításokat; ez az elidegenült civilizáció olyan mértékig elszabadult, hogy őt is sodorja magával. Személyes jó tulajdonságai ellenére is. Ebben az áradatban kell megállni az értékek autonómiájába kapaszkodva, ebben az áradatban kell költőnek lenni. 85
