Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Az értelmiség a kisváros társadalmában (Baja értelmisége)
tógyárat. Az itt dolgozó diplomások száma (1978 januárban) 57 fő. Róluk a rendelkezésre álló adat a diplomát adó intézmény megnevezése, ami még mindig egyes esetekben (műegyetem, tudományegyetem) többféle szakmát jelenthet. Lássuk, az 57 fő hányféle egyetemről főiskoláról érkezett! A Budapesti Műszaki Egyetemről 11 fő Külföldi (SZU, NDK) textiles végzettségű 4 fő A Gépipari Automatizálási Főiskoláról 6 fő A Kip. Műszaki Főiskolát végezte 6 fő Különböző tudományegyetemeken tanult 4 fő A Könnyűipari Műszaki Főiskoláról 4 fő Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomával 4 fő A Pénzügyi- és Számviteli Főiskoláról 4 fő Magyar és külföldi (csehszlovák) egyetemeken végzett vegyész 3 fő Tanár- és tanítóképzőből 3 fő Óvónőképzőből 3 fő Jogi végzettségű 2 fő Külkereskedelmi Főiskoláról 1 fő Földmérési Főiskoláról 1 fő Vízgazdálkodási Főiskoláról 1 fő Náluk tehát bizonyos mértékű, habár külső-formális összetartó erő lehet az azonos vállalathoz tartozás. Ez azonban csak részben ellensúlyozhatja a szakmai érdekek és irányultságok inkább széttartó hatását. És még mindehhez hozzá kell vennünk, hogy a műszaki-közgazdasági értelmiség a leginkább új alakulás a városban. Láttuk, hogy hogyan növekedett, főként a 60-as évektől kezdődően, az értelmiségiek száma. A növekmény legnagyobb részét éppen a műszaki-közgazdaságiak teszik ki. A pedagógusok, orvosok, jogászok száma csak lassan növekszik, hiszen a városnak már a 30-as években is nagy kórháza, eléggé sok iskolája, bírósága-ügyészsége volt. De nagyüzeme szinte semmi, és így mérnöke is alig húsz. Ahogyan a gazdaságszerkezet alakulása, az ipar fejlődése — behozandó az öröklött s a felszabadulás után még jó egy évtizedig csak fokozódó elmaradást — a 60-as évek közepétől rendkívül dinamikussá, a kisvárosi átlagot erősen meghaladó üteművé vált, ugyanúgy és ennek megfelelően a műszaki-közgazdasági értelmiség számának is erősen növekednie kellett. Az természetes, hogy a város csak kis részben volt képes maga „kitermelni” ezt az értelmiséget: nagyrészt „értelmiségi importra” szorult. A sok- felől, az ország egészen különböző részeiből érkezett műszaki-közgazdasági értelmiségiek, különösen, mivel sem munkahelyi, sem szakmai azonosság—hasonlóság integratív ereje nem működhetett, valójában máig sem tudott valamennyire egységes arculatú társadalmi csoporttá kiformálódni, és nem tudott igazából beleszervülni a város társadalmába sem. Vannak közöttük, akik már „lokálpatriótáknak” tartják magukat, de a többséget csak a munkahelye köti a városhoz. így, ha másutt jobb munkahely kínálkozik, könnyű szívvel változtatnak lakóhelyet, élethelyet is. Új alakulás Baján a nagyszámú műszaki értelmiségi; új funkcionálisan (mint műszaki értelmiség) és új személyeiben is, és mindezek következtében a réteg is, mint egész, s a személyek külön- külön, többé-kevésbé gyökértelen. Végül a jogászságról kell röviden szólni. Róluk szintén országos vizsgálat5 mutatta meg, hogy a különböző jogi területeken dolgozó bírák, ügyészek, ügyvédek, az állam- igazgatás jogászai, vállalati-szövetkezeti jogászok lényeges kérdésekben különböznek egymástól. (Tevékenységszerkezetükben, életútjukban, jövedelmi viszonyaikban stb.) 5. Angelusz—Balogh—Körmendi—Léderer—Székelyi: A jogászság társadalmi helyzete és szakmai életútja; OM Marxizmus—Leninizmus Oktatási Főosztály kiadása; a Szociológiai Füzetek c. sorozatban 54
