Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 10. szám - MŰHELY - Kozma Huba: Egy progresszív irodalmi folyóirat (Negyven éve indult a Magyar Csillag)

„Simon István: Hogyan jutott eszedbe a szekértábor gondolata?

Illyés Gyula: Magától értetődő volt. Amikor minden oldalról fenyegetve volt már a magyar szellemi élet, hát akkor legalább együtt harcoljunk, vagy essünk el, gondoltam.

Simon István: Na, jó, de nem féltél? A kommunista Lukács Lászlót közölted abban az időben. Nem volt benned semmi fenyegetés, hogy rád csapnak Horthyék Vagy a jobboldal?

Illyés Gyula: Hát annál még sokkal nehezebb esetek is voltak . . . Könnyű volna most a váltamra tenni a hősiesség palástját, de semmi hősiességet nem éreztem. Sok probléma volt akkor, sok embert kellett menteni. Az emberek nagyon rossz anyagi helyzetben voltak: sokan munkaszolgálaton.”38

Ez a rádióban is elhangzott beszélgetésrészlet jól tükrözi lllyésék háború alatti magatartását. Tették, amit tenni kellett, hűek maradtak a magyar irodalom szabadságeszméihez, a szabadságharcos hagyományokhoz. Hogy a kor jelentős írói „nemigen léptek a tűzvonalba”?39 Nem is volt ez feladatuk soha. Ismét Petőfi példájára kell utalnunk: még Bem sem engedte őt a „tűzvonalba”. Le kellene már számolnunk azzal a hősködő „elvárással”, miszerint a költőnek fegyverrel is harcolnia kell népe szabadságáért. Ez a szemlélet küldte halálba Petőfit is.

Az irodalom saját fegyvereivel harcol: formailag is értékálló művekkel, melyek ugyanakkor a progresszivitás szolgálatában állnak; vagy akár egy Magyar Csillaghoz hasonló irodalmi folyóirat bátor szerkesztésével. Kállai Gyula: Életem törvénye című könyvében írja: „Illyés a második világháború alatt a Magyar Csillagot szerkesztette. Folyóiratával a magyar irodalom és szellemiség szekértáborát szerette volna megvalósítani. A Magyar Csillag jó eszmei háttér volt ugyan, az élet napi küzdelmeitől mégis távol esett.”40 Véleményünk szerint egy havonta kétszer megjelenő irodalmi folyóiratnak igenis el kell zárkóznia „az élet napi küzdelmeitől”, a napi politikától. Nem arisztokratikus elzárkózás ez, inkább arról van szó, hogy az irodalmi alkotásnak árt a túlzott aktualizálás. Radnóti e korban írott versei például azért jelentős irodalmi alkotások, mert — bár határozottan állást foglalnak fontos politikai kérdésekben — soha nem brosúraízűek. És ez a megállapítás nemcsak az említett költő alkotásaira érvényes, hanem a Magyar Csillagban megjelent művek többségére is. Még egy döntő fontosságú tényezőre emlékeznünk kell: József Attila politikailag célzatos Verseinek megjelenésekor még nem, Radnóti hasonló jellegű költeményeinek megjelenésekor már nem volt érvényben a háborús cenzúra. (Radnóti antifasiszta, háborúellenes verseinek nagy része csak a költő halála után került elő a tömegsírból.) Rónayék tehermentesítő vállalkozása (az Ezüstkor) nem járt sikerrel, s ha leszámítjuk azt a kevés időt, amely a Magyar Csillag megindulásától Móricz Zsigmond haláláig, a Kelet Népe megszűnéséig eltelt, megállapíthatjuk, hogy irodalmi téren a véleményalkotás egyedüli szabad fóruma Illyés folyóirata volt. Ez a tény csak növelte a főszerkesztő felelősségét, hiszen így irodalmunk önkormányzatát is ő Vezette, olyan szerepre kényszerült — Németh László utal rá — amely elől nem menekülhetett a megszégyenülés veszélye nélkül. Márpedig Illyés Gyula egyenes vonalú pályája során soha nem menekült el a fontos feladatok elől; nem tette ezt ebben a korszakváltó időszakban sem. Rónay György 1967-ben így látta a fő- szerkesztő Illyés szerepét: „Sok mindenre világos választ ad maga a Magyar Csillag: az a fontos ebből a szempontból, ki mit írt és vallott akkor, s nem az, mit mesél róla utólag. Világosan kiderül cikkeiből Illyés szerepe: valóban nagy és okos és értékmentő és bátor szerepet vállalt. Amellett az jellemezte, amit ma a franciák ’ouvert’-nek mondanak, s ami valami nagylelkű nyitottságot és tágasságot jelent. És valóban emberinemzeti felelősséget, hitelt.”41 A már idézett, Simon Istvánnal folytatott rádiós beszélgetés során maga Illyés így nyilatkozott: „Nem volt semmi hősi tett ebben. Mikor a Nyugatot betiltották, és a Magyar Csillagot mégis úgy-ahogy meg lehetett teremteni

69