Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 9. szám - MŰHELY - T. Bíró Zoltán: Magyar művelődés, magyar társadalom (Veres Péter nézetei a népi-nemzeti kultúra kérdéseiről)

megértésre törekvő emberi érdeklődést, művelődési igényt és az egészséges kultúraáramlást a társadalomban; a közösség életébe szervesen beépülő, közösségi tudatot és öntudatot fejlesztő művelődést. Ilyen értelemben beszél a kulturdinamizmus, a kultúraáramlás hiányáról. „Persze ma már nem elég a Biblia, az élet bonyolultabb és nehezebb, a világi tudomány is szövevényesebb, de ma ez sincs és semmi sincs a parasztok házaiban. Nincs a szegénynél, mert szegény és nincs a gazdagnál, mert tompa, közömbös, gőgös vagy hitetlen.”7— mondja Veres Péter sommásan, jelezve ezzel nem csak a művelődési igény, de az egész közélet kiüresedését. A művelődés dinamizmusának hiányáról van itt szó, ám ez a hiány látványosan visszautal a maga eredetére: a társadalmi dinamizmus hiányára, a magyar társadalom merev mozdulatlanságára. A kultúra válsága a társadalom válságát tükrözi.

Veres Péter azonban nem marad meg az általános megállapításoknál, s bár elsősorban a parasztság életéből meríti a szemléltető példákat és a bizonyítékokat, nem csupán a parasztságról gondolkodik. Megkísérli a társadalom osztályszerkezetében vizsgálni a „kulturdinamizmus” kérdését. A maga tágabb környezetében mindenütt a bomlás, az elszegényedés tendenciáját érzi, s utánanéz, vajon jellemző-e ez a helyzetkép a társadalom egészére. Valóságos rétegelemzést végez. A korabeli Magyarország bázisosztályának, s egyben kultúrateremtő osztályának kikiáltott nemzeti középosztályról írja: „. .. ma alig hiszem, hogy a gazdasági szakkönyveken kívül és a tájékozódáshoz okvetlen szükséges politikai brossúrákon túl olvasna valamit. Sok a dolga és a gondja is, de főképpen a verseny egész embert kíván, s nincs érdeklődése a közösség szellemisége iránt.”8 Mit jelent itt a „verseny”, amely úgy kíván egész embert, hogy közben az embert közösségi-kulturális mivoltában, feladataiban korlátozza, s szegényei el. Jelenthetne a verseny egészséges, természetes törekvést a jobbra, a teljesebb életre, jelenthetné egy társadalmi réteg progresszív dinamizmusát is, csakhogy akkor ez a verseny a politika, a gazdaság, a művelődés, az erkölcsi értékek teljességének igényével jelenne meg, s jól kivehető közösségi irányultsággal. Veres Péter azonban egészen másféle versenyt észlel itt: privát tülekedést, közösségi célok és garanciák nélkül; a felszín, a külsőségek uralmát az emberen, a gondolkodás, a kulturális értékek visszaszorulását.

Az értelmiségről is több ízben szól, többféle összefüggésben. Vívódik ezzel a kérdéssel, érzi, hogy az értelmiségi lét értelme, társadalmi szerepe nem eléggé tisztázott, nehéz kérdés, amelynek tisztázása éppen a nép, a közösség legfontosabb ügyeinek érdekében fontos. Tisztában van vele, hogy az értelmiségnek fontos és sajátos feladatai lennének a társadalmi haladás, a nemzet megmaradása és kultúrája ügyében. A 30-as, 40-es évek értelmisége azonban, nagy átlagát tekintve — az író szerint — nem nyújt reális perspektívát a progresszió szervezésére, a nép érdekeinek színvonalas képviseletére: „... a magyar értelmiségnek még ez a mi mai irodalmunk is magas és idegen.” „... Nem is értelmiség ez, hanem csak tanult emberek osztálya.”9 Az értelmiség mibenlétének és társadalmi szerepének kérdésére mindenesetre egy határozott választ ad: az értelmiség nem attól értelmiség, hogy tanult, hogy diplomát szerzett, ennél lényegesen többet, fontosabbat kell, hogy jelentsen. Mindenekelőtt egy közösség megszervezésére való képességet, szellemi életének irányítására alkalmas felkészültséget. Veres Péter azonban úgy látja, hogy a magyar értelmiség akkori állapota nem ezt a többletet mutatja, s nem többet, mint a középosztály általában: a „kulturdinamizmus” hiányát, az elhivatottság-nélküliséget, szakbarbárságot. Ugyanezt állapítja meg a politikai és gazdasági vezetőkről, s a népfőiskolákról szólva a „parasztstréberekről”: „Ezeknek a tudása nem osztódik el, nem terjed szét a parasztságban, tehát semmi közük a népműveléshez.”10 Mert Veres Péter szerint az értelmiségi lét az osztódó, termékeny létet jelenti, mint a nemzeti fejlődés alapvető szellemi43