Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kertész Erzsébet - Kertész Péter: R. Misi hazatalál...

szempontjából. Vagyis „amennyiben a gyermeket megmú'tik és más betegség nem lép fel nála, úgy lehetőség nyílik arra, hogy a gyámhatóság indokolt esetben az állami gondozást megszüntesse.”

A felülvizsgálati kérelem 1978. július 17-én indult útjára. „A másodfokú határozatból jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy elsősorban a gyermek állapota indokolja intézeti tartózkodását és nem a mi alkalmatlanságunk, amint azt az ideggyógyász szakvéleménye ellenére az elsőfokú határozat leszögezte. Úgy gondoljuk, hogy megfelelő társadalmi segítséggel fel tudjuk nevelni gyermekünket, sajnos azonban ezt a segítséget nem érzékeljük. Nagyon szeretjük a kisfiúnkat s bár szegények vagyunk és nem is túlságosan járatosak a világ dolgaiban, megbirkóznánk ezzel a feladattal. Ka a kis Misit egy éves korában megmú'tik, s az intézeti benttartózkodása ez ideig indokolt, kérjük, módosítsák az állami gondozásba vételt oly módon, hogy a gyermeket felépülése után azonnal hazahozhassuk. Mi addig igyekszünk a jelenleginél jobb körülményeket teremteni számára.”

Közben Dr. O. Andor körzeti főorvos megírta harmadik levelét, melyben újfent szorgalmazta a döntés megváltoztatását s a gyermek visszaadását szülői gondozásba. Erre már kapott választ. íme: „A gyámhatósághoz intézett beadványaival kapcsolatban értesítem, hogy kk. R. István ügyében döntés született, az 1978. június 6-án kelt határozattal állami gondozásba vételét rendeltem el.” Szócsépléssel nem lehet vádolni a gyámügy főelőadóját. Legfeljebb azon csodálkozhatunk, hogy ott, ahol egy védőnőnek olyan respektje Van, mint tapasztalhattuk, egy főorvos is megérdemelte volna, hogy pár mondatban— három levél után— indokolják meg neki, miért is történt az állami gondozásba vétel. Dehát ebben a kegyetlenül furcsa történetben semmi sem az elvárható normák szerint alakult.

Aztán szeptember 25-én megérkezett a felülvizsgálati kérelem elutasítása is, amely ellen „további jogorvoslásnak nincs helye”. Idézzük: „A II. fokú eljárás során lefolytatott bizonyítás alkalmával a gyámhatóság ismételten meghallgatta az ideggondozó főorvosát, valamint a csecsemőotthon orvosnőjét. Az ekkor kapott felvilágosítás szerint kk. R. István Mihály születésénél fogva farkastorkú és alapos gyanú van arra is, hogy a gyermek hydrocefalusban (vízfejűségben) szenved, és mint ilyen természetszerűen szellemi fogyatékos és képezhetetlen is.”

Újra megkerestük dr. P. Veronikát, a kis Misi orvosát a csecsemőotthonban, aki elmondta, hogy a már említett telefonhívást követően nála nem érdeklődött senki a gyermek állapotáról. Tehát nem igaz, hogy ő kijelentette volna, miszerint az akkor féléves kisfiú vízfejű lett volna. De még ha az is lenne, akkor sem következne ebből, hogy „természetszerűen szellemi fogyatékos”. Ahogy a szellemi fogyatékosokra sem lehet rásütni a képezhetetlenség bélyegét. Honnan vette a bátorságot a harmadfokú hatóság embere, hogy egy alig hat hónapot élt csecsemőről, annak jövőjéről ilyesmit kijelentsen! Persze ő csak aláírta munkatársa fogalmazványát, de nyilván el is olvasta, így arra lehet következtetni, hogy teljes köztük az egyetértés. Nyilván abban is, hogy amit a szellemi fogyatékosokról tartanak, leírnak, abban nem kell óvatoskodni. Különben sem ért belőle a címzett egy büdös szót sem. A szemlélet ismerős. Ugyanaz történt, mint a kórházi védőnő esetében, aki kapásból ráfogta az apára, hogy alkoholista. „Ha egyszer vízfejű az a gyerek, akkor értelmi fogyatékos és képezhetetlen is”.

Hadd álljon itt pár sor Az értelmi fogyatékosságok kóreredete a „Budapest vizsgálat” tükrében című tanulmányból, amelyet dr. Czeizel Endre, dr. Engelmayer Ágnes és Rétsy Csaba készített. „Az értelmi fogyatékosság természetesen sohasem lesz teljesen kiküszöbölhető, hiszen áthághatatlan populációsgenetikai törvény megnyilvánulása. Éppen ezért fokozottan kell figyelni rá, hogy a családon belül már előforduló értelmi fogyatékosság jelentősen fokozza az ismételt előfordulás kockázatát.

36