Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Mennyi baj van magunkkal
,,Remélni szeretnék” jeligére: „Bizonyos mennyiségű váladék a hüvelyben éppoly természetes, minthogy a szájban nyál van .. „Benjámin” jeligére: „Válaszunk, hogy az izgalom hatására a hüvelyváladék megszaporodása törvény- szerű, ez nem kóros, hanem élettani jelenség .. Dr. Hirschler Imre „A folyásról” írott szakcikkében (Családi Lap 1976. 2. sz.) megállapítja, hogy a „nőgyógyászati rendeléseken világszerte a folyás a leggyakoribb panasz a statisztikák szerint”. A nők azonban nem tudhatják eldönteni, hogy mi az a váladékmennyiség, ami egészségügyi, tisztántartási okokból hasznos és szükséges, nem mindig tudják, hogy a váladék olykori túltengése sem valamilyen betegség jele; azt pedig csak a nőgyógyász ismerheti fel, hogy esetenként szervi megbetegedésről van szó. „A folyás nem önálló kórtünet, hanem rendkívül sokféle kóros folyamat egyik tünete. Csak a tünet okának felderítése ad lehetőséget arra, hogy meggyógyítsuk.” Az okok között mostanában leggyakoribb a trichomonász okozta fertőzés, amely „ma egyike a legelterjedtebb népbetegségeknek.” Feltevés szerint az okok is maiak: az antibiotikumok gyakori és sokszor indokolatlan alkalmazása a mikroorganizmusok tenyészetét akként befolyásolja, hogy miközben akadályozza bizonyos baktériumok szaporodását, kedvező feltételeket teremt a gombák számára. „Lehet, hogy ez a tényező szerepel a trichomonász elterjedésében is . . .” „Sok nő bőrén a műszálas nadrág, a mú'szálas vatta, a kellően ki nem öblített mosószer allergiás gyulladást okoz, ami gombák megtelepedését teszi lehetővé.” „Érdeklődő 1976” jeligére: „A trichomonász okozta folyás olyan értelemben fertőző, hogy érintkezéssel is terjed, ámbár a férfinál igen gyakran nem okoz tünetet. A nő gyógyulását akkor várhatjuk, ha egyidejűleg a partnere is szedi a betegség gyógyszerét, a Kiiont. Mosdószivacs, közös törülköző használata is terjesztheti a fertőzést.” „Tanácstalan" jeligére: „Amióta általában műszálas fehérneműt viselünk, gyakori a törzs bőrének felületi gombásodása. Tünete: halványbarna foltok kialakulása, ezek kaparásra finoman hámlanak ...” „Tavasz ’77” jeligére: „A gombás betegségek gyógyíthatók, de nem mindegyik egyformán. Vannak olyan gombás fertőzések, amelyeknek a gyógykezelése eléggé hosszadalmas . ..” A menstruáció, a terhesség és az ellene való védekezés a nemi életet több-kevesebb rendszerességgel folytató nők körében időtlen idejű gond, amelyet az életkoron, a valláson, a társadalom írott és íratlan törvényein kívül az újabb és legújabb fogamzás- gátló tabletták is motiválnak. A különböző hormonkombinációk előnyeik miatt terjednek (ideges feszültség levezetése, szexuális kiegyensúlyozottság, a nem kívánt terhességtől való félelem feloldása), hátrányaik viszont egyedi elbírálást követelnek használatuk előtt. A szakirodalom szerint közel másfélszázra tehető a mellékhatásuk; sok szervi megbetegedés esetén „ellenjavaltak”, de akik szedhetik is a különböző tablettákat, ezt biztonsággal csak orvosi ellenőrzés mellett tehetik. A mi cenzusunkban természetesen a mellékhatások körébe tartozó kérdésekre keresnek választ a hormonális készítményekkel védekező nők. Mielőtt ezeket egy-egy jeligés cédulán bemutatnánk, azt kell elmondanunk, hogy a régebbi, a ma már hagyományosnak tekinthető és jóval kisebb mértékű védelmet nyújtó módszerek alkalmazását illetően alig-alig tesznek fel az orvosnak kérdéseket. Valószínűsítjük, hogy nem kevés házasságban, partnerkapcsolatban a nemek egyetértésével alkalmazzák a közösülés megszakításos módszerét. Az egyetértés hangsúlyozását az indokolja, hogy a régi paraszti szexualitásban a férfi magatartása Volt a domináns. Vajda Mária néprajzi gyűjtése (2) ezt rendkívül érzékletesen bizonyítja. „Ha birbe adta a farát, neki szógálni kell.” A feleség hiába mondta az urának, hogy vigyázzon; amikor az ember „meghúzta az asszony színáját”, az volt a véleménye, hogy „ameddig az isten meggaliyazta, hadd mennyik.” „A jó fődbe meg, ha a szélire esik is a búza, ott is kikel.” Igaz, voltak olyan férfiak, akik „nem mentek el a végállomásig”, „dehát az én uram ilyet nem csinált”. „ . . .hát úgy is teheti a nő, hogy amikor mán érzi, hogy a 67
