Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 9. szám - Tornai József: A lemenő nap dombja (önéletírás; részletek)

Minden elölről kezdődött. S ezúttal már kész voltam rá, hogy a halhatatlan állat újra fölugrik. De másodszorra le kellett mondanom a csodáról. Az is olyan gyarló koca volt, mint a többi.

Üstbe került, szalonna, sonka, kolbász, zsír, disznósajt, hurka lett belőle. Oldalát, lapockáját, fejét a mosóteknőben sózta be apám meg a böllér.

Bú'zlött, ragadt az egész ház. Nem volt nyugtom sehol se. Estére átfázva, halálosan fáradtan ültem le egy kis friss pecsenyét enni.

Az ágy mellett, az ablak alatt ott feküdt velem együtt a két disznó kettéhasítva, föltámasztva sós lében. Reggel vigyáznom kellett, bele ne lépjek a teknőbe.

A disznóvágást mindig utáltam.

! '

ÖB

14