Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - KRÓNIKA - Szekér Endre: Bálint György, a toronyőr
KRÓNIKA BÁLINT GYÖRGY, A TORONYŐR A 75 ÉVE SZÜLETETT ÍRÓ EMLÉKEZETE „Szerettem volna mélyebb, őszintébb, szabadabb értelmet adni az életnek, a magaménak és a töb- biekének. Szerettem volna megérni, hogy a civilizáció többet jelentsen, mint kifogástalanul működő jégszekrényeket és modern mellékhelyiségeket. Amiért éltem, az most nem időszerű. Minden jel amellett szól, hogy hiába éltem. De azért, bevallom, voltak szép napjaim is” .. . írta Bálint György a Diaz levelében 1939-ben. Miért idézzük Bálint Györgyre emlékezve e kései, rezignált hangú írását? Azért, mert a harcos publicista, a humanista esszéíró sorsát, pályáját a halál felől kell megközelítenünk. Amikor kortársa, Radnóti Miklós megírta a Járkálj csak, halálraítélt című verskötetét, Bálint György megborzongva, megdöbbenve érzi maga is — mindnyájan halálraítéltek. „Az ítéletet már régen kihirdették, jogerős, csak még a végrehajtás időpontja bizonytalan.” S Radnótival együtt vallja a kötelességét: előre jelzett, kivágandó tölgyként élni kell tovább, levelet hajtva, látszólag legyőzve a halált. Költő-barátja, Radnóti Miklós az Ötödik ecloga című versét szenteli Bálint György emlékének. A munkaszolgálatosként Ukrajnába hurcolt Bálint György sorsa akkor még bizonytalan, a költő „didereg” e vers hidegétől, a rájuk nehezedő félelmetes éjszaka képét idézi. Bálint György költőként indult. Bár az igazi műfaja az esszé, a kritika, a kispróza, e korai versekben is érezhető a későbbi harcos humanista író hangja. De félreértenénk az írót, ha csupán politikai újságírót látnánk benne. Természetesen benne élt korában, nem tudta és nem is akarta kiszakítani magát a két világháború közötti, mindinkább fasizálódó korból. Mint Babits, ő is érezte inogni a talajt lába alatt, látta, hogy válnak semmivé az igaz értékek. Elfutni nem akart, elszántan és következetesen a torony őreként élt, a régi humanisták példája lebegett szeme előtt. Hűségesen őrizni akarta azt, ami szép, ami érték a világban. „Felháborodom, tehát vagyok” — ez volt Bálint György munkásságának egyik leghíresebb jelmondata. A közismert francia gondolatot, Descartes aforisztikus jelmondatát formálta át a maga képére, vagy pontosabban fogalmazva — a kora és maga képére. Mert csak így tudott élni és írni. Kritikus volt, aki az elsők között fedezte fel József Attila költészetét, benne látta a „fájdalom zsenijét”, az „értelem vértanúját”. Közel állt hozzá Radnóti Miklós költészete, szinte kötetről kötetre nyomon követi a költő pályáját. Kora gyermekének nevezi, ki növekvő keserűséggel tiltakozik ellene. „Minden élő mélyében megérzi a készülő halált, de érzi azt is, hogy a halál nem szakíthatja meg az élet örök, herakleitoszi patakzását”. Irodalmi érzékenységére és ízlésére jellemző, hogy felismerte Nagy Lajos Kiskunhalom című szociográfiájának korszakos jelentőségét. Rokonszenvezett Kassák Lajos, Gelléri Andor Endre, Illyés Gyula, Darvas József, Veres Péter munkásságával. Az ítélkező, a bíráló hang tetszett neki. így Nagy Lajos kapcsán jegyezte meg, hogy nehéz e kort nem bírálni. De nem volt elfogult, nem csak a szocialista irodalom alkotásaira figyelt fel. Ő maga is vonzódott a Babits Mihály által is képviselt polgári humanista elvekhez. így külön cikkben foglalkozott „Kosztolányi és a nép” címmel a „bús pesti néphez” vonzódó költővel, aki az Édes Annában, a mintacseléd tragikus sorsában határozottabban foglalt állást. Bálint György jó szemű kritikus volt. írt kora legfontosabb íróiról, Móricztól Tamási Áronig, Gorkijtól Aragonig. Világirodalmi érdeklődése is mindig biztosan vezette el az értékekhez. Thomas Mannt nagyon szerette. Különlegesen sokra becsülte benne az antifasiszta írót. Azt, aki Budapesten járt, a híres felolvasó kőrútján, a József történetet idézve, a humanizmus gondolatát megszólaltatva. Világosan látta már akkor Solohov Csendes Donjának értékeit, Roger Martin du Gard Vén Európájának jelentőségét. Kritikái mindig vallomások is voltak. A művek mögül legtöbbször kibújt a véleményt mondó, vallomást tevő író, Bálint György. Amikor Babits Mihály Jónás könyvéről írt, korának „gyanús prófétáira” is felfigyelt. Homérosz hőse, Odüsszeusz kapcsán korának védekező, filléres gondokkal küzdő kisembereire gondolt. Radnótit idézve — mindig önmagára is figyelt, tisztán akart élni, mint költő-társa. Hetvenöt éve született Bálint György, a felháborodás művésze, a humanista kritikus és esszéíró. Toronyőr volt. A humanizmus és az antifasizmus tornyában őrködött. „Arra született, hogy lásson, arra született, hogy nézzen, hűséget esküdött a toronynak, és végeredményben szépnek találta a világot, amikor visszapillantott a múltra”. Az értékek őrzője volt. SZEKÉR ENDRE 96
