Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Zártkertek

Minden harmadik-negyedik telken van valami kunyhó. Fából, vályogból, téglából. Háznak nem mondhatók, lakni sem lehetne bennük, legfeljebb szükségből. Inkább csak arra valók, hogy legyen hova tenni a szerszámot, a permetezőgépet meg a műtrágyát, vagy hogy el lehessen bújni a hirtelen támadt zivatar elől.

A zártkertekben megszűnik a társadalmi hierarchia. Aki kijön ide, leveti a beosztását. Itt csak az ad tekintélyt, ha valaki bizonyítja, hogy érti a dolgát. Akinek nagyobb a káposztája, szebb a szőlője, annak a többiek előre köszönnek.

A szomszédok néha öt-tíz percre rákönyökölnek a kerítésre, és kipihenik a kapálás fáradságát. Ilyenkor a kertről váltanak néhány szót. Van-e krumplibogár, mivel kéne permetezni az almát, használ-e az új műtrágya. És megegyeznek abban, hogy bizony elkelne egy kis eső, de olyan jó kétnapos, mert minden elszárad.

A szombatokon néha barátok, ismerősök jönnek ki a kertbe estefelé. Ilyenkor bográcsban főznek, és késő éjszakáig marad a társaság. Ha jó a hangulat, még énekelnek is. A zártkertekben új társasági, érintkezési formák vannak születőben.

*

A 800 négyszögöl takarosán be van osztva. Az eleje szőlő, hátrább a kerítés mellett körben gyümölcsfák, zömmel szilva meg őszibarack, középen a zöldséges, és a legvégén kis tanya zárja le a telket.

— Mintha valami kertészmérnök tervezte volna.

— Áh,dehogy, kérem. Csak az ésszerűség. Amikor megvettem, már megvolt rajta a kút, s ahhoz kellett igazítani mindent. így tudok a legkönnyebben öntözni. Tetszik tudni, sikerült olcsón hozzájutni háromnegyedes csőhöz, és vettem annyi szórófejet, hogy be tudom teríteni az egész hátsó részt. No, nem egyszerre: részenként. Csapokkal.

— És van valamilyen kiemelt termék?

— Paradicsompaprika. Darabolva nagyon jól veszi a gyár. Már a második éve csinálom. Tavaly a másik felében volt a zöldségesnek.

— Szép.

— Pedig hol van még az ideje!

— Büszke lehet rá.

— Meg is adja a pénzét, ha semmi sem jön közbe.

— Mennyit vár tőle?

— Olyan öt-hatezret.

— Csak a paprikáért?

— Igen. De meg kell ám érte dolgozni.

Nevet.

— Csak a palántálása három délután tartott. Dehát a maga munkáját soha sem számolja az ember.

— Mi van még?

— Hát komoly pénzt várok a szőlőtől is. Pannónia kincse meg Favorit. Eddig még bevált. Szeretik a piacon mind a kettőt.

— Saját maga árulja?

— Mikor érnék én arra rá? Eladom a kofáknak.

— Szóval: paprika, szőlő. Aztán?

— Talán még az őszibarack. De az bizonytalan. Tavaly is kapott valami levélzsugorodást. Mire megtaláltam az ellenszerét, oda volt minden.

— És a többi?

— Az inkább csak magunknak van.

55