Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Zártkertek
TÓTH TIBOR ZÁRTKERTEK Három óra múlt pár perccel. A dú'lőúton egy kerékpáros tolja a gépet: itt nem lehet felülni. Aztán megáll, kulcsot halász elő, és kinyitja a kiskaput. Az első dolga, hogy néhány pillantással végignézze a kertet. Külön szertartás ez: megjártatni a szemet a birtokon; megvizsgálni a fákat, a szőlőt, a zöldséget, nőttek-e a paprikák, paradicsomok valamit tegnap óta, kell-e permetezni bogár, tetű vagy lisztharmat ellen. Csak ha ez megtörtént, akkor lehet elővenni a szerszámot, akkor lehet elkezdeni dolgozni. Két-három perc múlva kismotor zúg fel a dűlőút végén: itt a második gazda. Aztán jönnek a többiek is. Ki kerékpárral, ki motorral, néhányan autóval. A városban vége a munkaidőnek. Üzemben, gyárban, hivatalban, szövetkezetben befejeződött a „munkakönyv szerinti” tevékenység, és akinek van, jön ki a zártkertjébe. Pihenni? Kikapcsolódni? Dolgozni? Vagy megtoldani a hivatalos keresetet néhány forinttal? Nehéz volna eldönteni. * A zártkert 600—800 négyszögöles kisparcella, amely a lakosság tulajdonát képezi. Nem bérlemény, s nem kell visszaadni a tsz-nek, mint a háztájit. Kinek-kinek telekkönyviig is a sajátja. Ahogy a neve is mutatja, legtöbb telek be van kerítve. Nem az emberek ellen, hanem hogy védve legyen a nyulaktól meg az őzektől. A város körül a dűlőutak mentén sok száz található a zártkertekből. Olyan földterületek ezek, amelyeket a szövetkezet nem tud gazdaságosan kihasználni. Vagy mert tanyák darabolják fel a nagy táblát, vagy mert kimondták rájuk, hogy semmire sem jók. Sokan még közvetlenül a tsz-től kapták a földet, esetleg örökölték, de a legtöbben már vették. Nyolc-tíz éve még olcsón lehetett hozzájutni, ma már bekerítve, kúttal 25—30 ezret is elkérnek érte, szőlővel, gyümölcsössel telepítve 50 ezret, ha tanya is van rajta, százezret is. Mégsem lehet kapni. * — Amolyan másodállásféle ez, kérem, mindenkinek. Igen, igen. Nem a gazdálkodás a szakmánk, mégis csináljuk. Magam is például szerelő vagyok a Volánnál. — Itt mindjárt a szomszédom technikus a tejüzemben, őmellette meg egy bérelszámolóé a kert. Túlnan az úton egy postás a gazda, aztán tovább meg egy hivatalsegéd. — Az a szép meggyes, amit innen is jól látni, egy órásé, az a takaros kis tanya egy tanáremberé, aki a gyerekeivel jár ki majd mindennap. — Emitt az én soromon az a magas lugasszőlő valami mérnöké, azon túl egy lakatosé a telek. — Az igen, az érti a dolgát. Az övé a „mintakert” a dűlőben. Hogy az hogy tudja a mesterséget! Kiárul vagy százezret is ebből a kis zártkertből. — Paraszt? Igazi paraszt? Hát az nincsen. De: a Csizmadia bácsi. Ő a tsz-ben dolgozik. No, ő az egyetlen. — A többi vasutas, bolti eladó, tanácsi dolgozó, villanyszerelő a DÉMÁSZ-nál, tekercselő a ktsz-ben, asztalos, targoncás a konzervgyárban meg efféle. » 54
