Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Beke György: Egy legenda színhelyén

— De valami csak össze kell hogy tartsa őket egy zászló alatt — csodálkozik el László.

Nagy király, te csak a parancs és a hatalom fegyverét ismerted. A vitézség példáját.

Kilenc évszázad tanulsága az is, hogy nem annyira királyi szó, parancs, állami törvény őrizhet meg egységben összetartozókat.

— Mi egyéb hát?

— Jól ismerted és használtad te is ezt a fegyvert, csak nem érezted eléggé az erejét. A szó, a nyelv csak parancsok közvetítője volt számodra a seregedben. Utódaid számára maga a nyelv, a szó lett a parancs, a törvény, a lélek, a kultúra otthona. A nyelv és a kultúra, a lélek hatalma a miénk. Általa vállaljuk át vagy tagadjuk meg az elődöket, a történelmet.

— Ez a hely, Cserhalom ezen a jogon lett a tiéd, kései besenyő?

— Ki tudná kilenc századon át visszavezetni családfáját ezen a zivataros tájon, bölcs király? Nem hódító király voltál te, hanem védelmező, gyámolító . . . Minden freskón, nagyon sok falifestményen állsz fő helyen, csatákban és győzelmekben, mindegyiken a támadókra sújtasz le, az álnokságra, hogy népedet védjed. A nyelv lett ilyen védelmezőnk.

— Az erőtlen szó?

— Ezt is csak szavakkal tudjuk igazán kifejezni. Költő mondta: minden vagyunk, mi volt és van, egymásra törő nemzedékek, a honfoglalók győznek velünk holtan, a meghódoltak kínja meggyötör . . . török, tatár, tót, román kavarog szívünkben, így mondja a mi korunk költője . . . Változó tájakon és törvényeken felül is az erőtlen szó az erősségünk.

— Lándzsátok hát?

— Soha nem támadásra, mindig csak védelemre.

— Menedék?

— Édes otthon, te gyámolító, nagy király!)

Nincsen már csata. Rémitő hüs csendben alusznak A rohanó daliák. Szél nem mozgatja meg őket.

És most néma dicsőséggel lépdezve közöttük Összejön a három győző, Bámulva tekintik Egymást, mint kiket a villongás messze szakasztott.

Szél támad a besztercei havasok felől, meglebbenti a kukoricaerdőt, elűzi a látomást. Pedig lenne még szavam Cserhalom hőséhez.

Hány győztes csata vagy éppen háború emléke hullott ki a nép tudatából; országokat szerző, hódító hadjáratok. Ä történelemkönyvek holt iratok, befödött kutak. László tetteit a népi emlékezet tartotta elevenen századokon át. Nincs olyan vidéke Erdélynek, ahol legendája valamiképpen ne maradt volna fenn a nép költészetében, hiedelmeiben. Magyar, román, német történetek szólnak az elrabolt lány megszabadításáról, a pénzszórás hadicseléről, a menekülő király nyomán támadt hasadékról. A hős személye változik néhol . . . Kolozsvári folklórkutató — Vöő Gabriella — fedte fel, hogy Mészkőn, Szentmihályon a magyar mesélők Szent Lászlót emlegetik, mint aki mögött, fohászkodására, kettéhasadt a hegy. Ugyanezekben a faluban a román mesemondók Nagy Sándor királynak tulajdonítják a Tordai hasadék keletkezését. Nyilván azokból a „népkönyvekből” ismerték meg Nagy Sándort, amelyek a román kultúra áramlásában a századforduló táján jutottak el Havasalföldről az Aranyosmentére. Magyarok is, románok is igazán nagy történelmi személyiséghez akarták kapcsolni a nagy tettet... A népi emlékezet lényegesen igazságos és makacsabb a múló időnél. Az elrabolt lányt az egyszerű mesemondó is megszabadítaná, az üldözők megzavarásának okos csele a pénzszórással neki is eszébe jutna, így László vagy Nagy Sándor

60