Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Csontos Sándor: A szociográfus Sarkadi Imre kiadatlan töredékéről
máig se tudom. Természetesen több ló is volt ezen a vidéken, nemcsak egy, evvel csak azt akarom jelezni, hogy milyen ritkaságszámba ment a ló ott, ahol a tíz-tizenöt holdas gazdaságnak is legalább két lova s két-három csikója volt. Negyvenötben, ha az ország bármelyik táján járt az ember, a faluk utcáin vagy a házak táján mutatkozó jólétről — tehát állatállományról — meg tudta állapítani, hogy mennyi ideig volt a front a közelben. Ha csak átszaladt, szinte semmi se hiányzott. Ha hosszú ideig tartott, szinte semmi se maradt. Itt, a Debrecen környéki tanyavilágban néhány napig tartott mindössze, megmaradt a baromfi, a disznó, a termény, de elvesztek a lovak. Visszavonulási útvonalba estek, már a front megkezdése előtt hetekkel hívogatták be a lovakat, aztán vitték el az utolsó napokban lovastul, szekerestül a gazdát is forspontba. Ez a tizenöt évi emlék, az egy lóval, ekekapával szántogató paraszt képe ha el is halványodott az idők folyamán, annál élesebben él bennem máig is annak a megrettent következtetésnek az emléke, amit akkor a képből magamnak levontam: lehet így a földreformból valami? A kép később változott: Böszörményben például sok ló maradt, Polgárt, Hadházt is jobban kikerülték a harcok, s a mozgó hadseregeknek alig esett az útvonalába Szovát vagy Sámson vagy Újfalu. A közeli erdélyi részek is szerencsésebbek voltak, s gazdagabbak maradtak, néhány hónap alatt megindult, s-----------[I960] A SZOCIOGRÁFUS SARKADI IMRE KIADATLAN TÖREDÉKÉRŐL Sarkadi munkásságát pályakezdésekor erőteljesen befolyásolta a népi írók tevékenysége. Az ő példájuk nyomán vonzódott a valóság tényszerű bemutatásához: első igazán jelentős munkái riportszociográfiák, melyeket aztán a Válaszban és a Fórumban megjelent szociográfiai tanulmányai követtek. A szociográfikus ábrázolás később is izgatta: az ötvenes évek első felében keletkezett több elbeszélése a riport és szépirodalom határesete. 1952-ben aztán könyvnyi terjedelmű szociográfia anyaggyűjtéséhez fogott: a felszabadulás utáni éveket, a parasztság útját a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet történetének tükrében kívánta bemutatni. Munkájának csak bevezető fejezetei készültek el, melyekben a honfoglalástól a felszabadulásig nyújt áttekintést a hazai mezőgazdaságról; a 45 utáni legfontosabb statisztikai adatok elemzése már töredék maradt. A tervezett könyvet népszerűsítő stílusban akarta fogalmazni, vázlataiból, három füzetnyi feljegyzéséből tudhatjuk, az eredmények értékelését, a tervgazdálkodás és a tudományos gazdálkodás jelentőségét emberi portrék megrajzolásával szerette volna megmutatni. Második nagyobb szociográfia-tervének 1953-as balmazújvárosi feljegyzéseit tekinthetjük. Ezekből egyik számvetése szerint kb. 200 oldalnyi készült el, viszont csak a Tavasztól őszig című írás, s egy ehhez kapcsolható nyírségi útinapló maradt fenn, melyeket Meggyesi János közölt a Valóság 1977/4. számában. Ugyanitt jelent meg az 1957-re datált Vázlat egy szociográfiához című írása is — e szinopszis alapján jött létre aztán 1960-ban az itt közölt Táj és történelem. Erre a könyvre — melyet kb. 2 ívesre tervezett — szerződése is volt a Szépirodalmi Könyvkiadóval Hajdúság címmel. A Valóságban közzétett szinopszisból tudhatjuk, művét regényhez hasonlóan akarta megírni, „de a regény szerkezeti, cselekményes és szereplőkre összpontosított kötöttsége nélkül.” Hogy a szociográfia Sarkadi szülőföldjéről szólt volna, természetesnek tekinthetjük, hiszen írásai jelentős részének a Tiszántúl a színhelye. Nyilvánvaló, hogy a nagyüzemi gazdálkodás szükségszerűségét legmeggyőzőbben arról a tájról írva fogalmazhatta volna meg, melyet az országban legjobban ismert. 52
