Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - MONGOL KÖLTŐK VERSEI - B. Javuhulan: Pusztai délibáb, Szülőföldemhez (Buda Ferenc fordításai), A teve (Lezsák Sándor fordítása)
MONGOL KÖLTŐK VERSEI B. JAVÚHULAN PUSZTAI DÉLIBÁB Tágas szép pusztám térségein Tengerként ringó délibáb képe rezeg. Tengerként ringó délibáb hullámain Kulánok enyhelye: árva szilfa Körömnyi csöpp csónakként földereng. SZÜLŐFÖLDEMHEZ Fényes e világra fakadván Fektettek tenyérnyi bölcsőbe, Nem szállt reám még apám neve, Nem hatott hangom a falon túl, Fekete hajam lágy pihéit Fel sem szárította még a lenge szél — Szülőföld, bölcsőhelyem, téged Szívből, mélyen már akkor szerettelek. Legény korba felcseperedvén Lettem feje a családnak, A TEVE Kékbe játszó, kéknek látszó messziségben Különös tenger hulláma ring, jól figyelj! Levegőég szemhatárán lebegő kék Ködfátylat nézd, vonuló hajók hosszú sorát! Láthatod a határtalan pusztaság égszínező Tüneménnyel tündérkedő délibábját! Sok-sok teve, számolatlan legelésző, „Sivatag hajója”, így mondják a régiek! Világ-tágas nagy mezőn talpas nyáj, Vitorlás a délibábos pusztaságon — Tevének hívott, híres-neves, gyönyörűséges, Kerek szép pusztám térségein Kékvizű délibáb képe rezeg. Kékvizű délibáb hullámain Égbe magasló hegyorom Érinthető közel süvegként ott lebeg. Végtelen szép pusztám térségein Varázslatos délibáb képe rezeg. Varázslatos délibáb hullámain Sereglenek emberek, állatok, Sátorrudak gyanánt tartván a kék eget. Magvamat megsokasítván is Maradt erőm még minden dologra, Öröknek tűnő ünnepeimben, Örömökkel torkig lakottan is, Szülőföld, bölcsőhelyem, téged Szívből, mélyen már akkor szerettelek. Havasként fejem megfehérül, Hajdani erőm napról-napra gyérül, Egyre görnyedtebb már a hátam — Elkezdett dalom el nem dalolhatom, Aláhanyatló, hűlt testemet Arany méhed fogadja hát be, Szülőföld, bölcsőhelyem, téged Szívemből, mélyen most is csak szeretlek. BUDA FERENC fordításai Teste fénylik, mint a drágakő! Bőrének színe rubinvörös, Bársonyos a szőre-gyapja, Méltóságra termett teste nyugodalmas, Mélyen ülő szemeiben példátlan a békesség! Hátán púpja kifeszített vitorla, Hatalmas teste erős, mint a teherhajó, Panaszos bőgése húros hangszer zengése, Patanyoma elhullajtott falevél! Esztendeig hordott tevecsikaját Esztendő múltán könnyeivel megsiratja, Mert a homokpuszták vitorlása Ellése helyéről messze kerül! 40
