Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - Szabó Sándor: Szieszta, Alkony a fényújság alatt, Apám (versek) - Tömöry Péter: Benne, Előtte két lépéssel (versek)
SZABÓ SÁNDOR a kislányok farmerba nyomták, SZIESZTA míg mellük oldottan repes. Hangolnak a szelíd kasztráltak. Bidé-kút. Gyékénycekkerek. A folyóparti fatorladékon kuksolt a gebe-görbe sátán, s madárszennyes kalapja alól stírölte a pucér Zsuzsannát. A rendőr gyanakodva nézi a racka-fürtü srácokat, akik között egy csíki asszony szép pávagőggel áthalad. Amaz a belógó fűzgallyak megbízhatatlan paravánja mögött, szinte birkózva mosta hibátlan emlőit. (A bimbó rum-rubin, csészealjnyi. A hasikó kissé megkelt, nem baj.) Csíp, akár a kullancs, a toklász. Aztán még egy pelyvahordó érkezett s bontott inget: Julka. APÁM Akármilyen iszonyú is, a kamaszhit elévül, ... Fájront volt, csak az ellenőr ült fönn, a hűtőző traktor mellett, s számolt fürgén, ceruzát nyalva. és elcsinált magzatával a bakfis összebékül. A múltam felhagyott lakás, kihúzott szög, levert fal, soha nem ismételhető pillanatok porával. ALKONY A FÉNYÚJSÁG ALATT S poharat emelt a gyanú, bora epe-keserű: lókötő volt a leláncolt, vadgalamb a keselyű. Teheránról hadar a betű. Szuperelegáns bak üget. Az égen Coca-Cola-korong. Két fókuszú feneküket ... Pedig itt görnyedt Héphaisztosz, tárnamélyen, szurtosan. Jó apám! Nem cseng az üllő, s a nyárnak vér színe van ... TÖMÖRY PÉTER ne légy hát mohó kedvesem BENNE a mások buborékadagját nehogy leszívd s levegő nélkül hagyd felebarátodat alászállunk most a cementtengerben megóv a szürke a fal mint buborék egymásmelleit a termek hártyák a falak kiszámítható levegőmennyiség áll rendelkezésre látod a szürke szilárd óceán sűrűjében vannak más halmazállapotú rekeszanyagok melyek nehezebbek sülyednek emelkednek benne ház váz betonvíz 22 Koczka István: A VÁLTOZÁS-sorozatból —*■
