Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - Köteles Pál: A dublőr (elbeszélés)
Sipos dühösen dobbantott a terepjáró padlóján, aztán szólt a sofőrnek, hogy maradjanak hátra. Eszter újra kacarászott, rádőlt Tamás vállára. — Próbáljuk jól csinálni. Mindjárt vége az egésznek. — Bár igaz lenne — hagyta rá Tamás és újra kezdte a játékot. — Mondd Eszter, szeretsz...? Az asszonyból csöndesen bugyborékolt a nevetés. — Szeretlek. — A történtek ellenére is? — A történtekért. — Kit szeretsz bennem? A három közül melyiket? Hiszen mindhármunkkal élsz, mindhármunkat szeretheted, vagy megjátszhatod, hogy szereted, s közben ... — Ha ilyen egyszerű volna— mondta egy villanásnyi bánattal Eszter. — Mindenesetre Ronyáknak biztosan igaza van, hogy te vagy a világ legzseniálisabb dublőré. Ő csak tudja. Járt Hollywoodban, Rómában, Moszkvában. A legzseniálisabb énfelejtő vagy — kezével eszeveszetten dobolt a műszerfalon s egy dzsessz-számot dúdolt —, és már te sem tudod, hogy kit szeretek benned, de azt sejted, hogy kit nem. — Eszter — a féket hirtelen benyomta, de aztán gyorsan kiengedte, mert érezte a rámeredő kamerákat. — Ez a rohadt Ronyák. — Mit akarsz tőle? — Semmit! Nem akarom többé látni, és nem akarok magamról tudni... a filmet meg ... Csak veled szeretnék lenni, érted? Veled, valahol fenn a hegyekben. Az utat csak félszemmel nézte, gyönyörködött mosolygó feleségében —. Azt hiszem, megint rádtaláltam. Szeretlek ... — Egészen jól csinálod, talán a mosolyod lehetne valamivel melegebb. — Komolyan beszélek. — Én is komolyan mondom, hogy a mosolyod lehetne simogatóbb is. Tudod, Timót ilyenkor mindig összehúzza egy kicsit a bal szemét, csodálkozom, hogy eddig még nem figyelted meg. — Timót? Hát nem érted, hogy miről beszélek? Szeretlek! — Ez a szereped, a hármas szereped, ha akarod. Ne feledkezz meg a mosolyról, Ronyák megmondta, hogy a világ legjobb dublőré vagy ... Az arcuk egészen közel ért egymáshoz. A Tamás ajka hirtelen reszketni kezdett, úgy, mint sok évvel ezelőtt — — Szeretsz? — kérdezte újra Esztert. — Nagyon, hiszen ... — Nem folytathatta tovább, mert Tamás hirtelen két kézzel nyúlt a feje után, egy pillanatig a szemébe nézett,aztán mohó kielégületlenséggel szájon csókolta, s az asszonyt nem engedte szabadulni a szorításból. A kocsi furcsa rángással felgyorsult, aztán képtelen hirtelenséggel a sziklafalnak csapódott, ahonnan gumilabdaként visszapattant az úttestre. A pillanat tört részéig még úgy tűnt, hogy különösebb baj nem történik, de aztán a Mercedes újra a falnak ütődött, s úgy zergézett tovább egyre bizonytalanabbul, amíg le nem szakadt az egyik első, majd a jobb hátsó kereke. Ahogy a két kerék levált, a kocsi megperdült s egy szikla hasadékába préselődött. Úgy függött a villanydrótok magasában mint egy figyelmeztető roncs-emlékmű. Csak a megmaradt kerekek lassú előre-hátra bizonytalankodása jelezte, hogy mégsem az. 17
