Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - Köteles Pál: A dublőr (elbeszélés)
akik naponként legalább annyit mondtak,.kérem, tálalva van”. Elvállaltam ezt a dublőr- séget s közben annyira Timóttá lettem, hogy nemcsak őt tudom maradéktalanul jól alakítani, de azokat a szerepeket, helyzeteket is, amelyeket neki kellene megoldania. Szóval én ezt nem értem. Vagy tök hülye tehetségtelen vagyok, mint eddig hittem, vagy zseni, s akkor a zsenit ti fojtogattátok meg bennem. Hirtelen fölállt s elrohant, aztán kis idő múltán visszatért, s gondolkodási időt kért. — Még töprengenem kell a dolgon. Túlságosan megzavart mindaz, ami körülöttem s velem történt. * * # Miután a forgatást elvállalta, ötvenezerre emelték a gázsiját, s attól a naptól állandó társává lett Tufán. A forgatási szünetekben egyfolytában figyelmeztette, „ne feledd el öregem: a sört szereted, hogy lötyögős a járásod, meg hogy ...” — Nem felejtem el, hogy a Timót bőrében élek, hogy rikácsoló a hangom. A gondolataim már rég elsorvadtak ... A fene érti ezt az egészet. — A legfontosabb, hogy nagy dohányt kapsz, hogy így, vagy úgy, de boldog lehetsz. — Csak úgy, ha Timót maradok. — Ha vége lesz a forgatásnak, újra élheted a magad életét. — Megint Csonka Tamás leszek és újra köpnek rám, s ha szerepet akarok, ha azt akarom, hogy megsüvegeljenek, akkor megint Timót bőrébe kell bújnom. Mi lenne Gyurikám, ha elhinnék végre, hogy a magam bőrét épp úgy vásárra tudom vinni, mint azt a kígyóbőrt, amit Timótként viselek ... — Fáradt Vagy. Majd rendbejössz. — Gondolod? — Ha akarod, megesküszöm rá. — Az más — mondta nevetve, de nem rikácsolva a Timót hangján, hanem a sajátján. — Nono — figyelmeztette Tufán — nono öregem, ennek nem lesz jó vége. Ne feledd a megállapodást: te Timótként alakítod az amerikai milliomost és nem Csonka Tamásként. Nagy dohányért, én meg havi maximum négyért dumálok. — A saját szövegeidet mondod? — Miből gondolod, hogy a magamét mondom?! Erre felelj? A forgatókönyvíró kitalálta, Konyák elolvasta és tovább adta Síposnak, Sípos utasított engem. Saját szövegeim? Ne röhögtesd magad. — Ne haragudj! — Mi a fenéért haragudnék? Legfönnebb azért, mert nekem nem annyit számolnak a markomba, mint neked. Érted, miről beszélek?! — Nem értem, csak sejtem — s szerepéhez illően újra rikácsolva beszélt. * * # — A film már rég kész volt, amikor Ronyák egy jelenetet négyszer is újra vetítte- tett. A hetvenkettedik snittel elégedetlen volt, csak akkor nyugodott meg valamelyest, amikor a negyedik vetítésnél végleg meggyőződött róla, hogy kulcsfontosságú jelenet újra forgatásához csak két személyt kell behívnia: Tamást és Esztert. Egy nagy giccs-ízű boldogság jelenetet kellett megint fölvenni. Egy hét perces autózást, ahol az amerikai úr kirándulásra megy alkalmi szeretőjével. — Hát itt nagyon boldognak kell ám lenni — magyarázta Ronyák. Nézd meg öregem, amikor százhúszassal rohansz és hátból meg félprofilból filmeznek, minden rendben. Csókolóztok, ölelkeztek és minden olyan ragyogó, hogy jobbat nem is kívánhatna az ember, de azok a pillanatok, amikor elölről dolgoztak a kamerák, képtelenül rosszak, pocsékok. Ez a Timót egy ilyen banális szitut se tud megoldani. A bolond is látja, hogy az egymás után pergő képeket két színésszel készítettük. 14
