Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Károly Anna: Pénzért vagy az alkotás öröméért? (Gondolatok a Bács-Kiskun megyei fafaragó kör munkájáról)
máját, funkcióját, díszítésmódját meg lehet tanulni, de a szoborfaragásra nem lehet „receptet” adni. A népi témák megformálása is mindig különböző. Ennek nincs hagyománya, mint a használati tárgyak faragásának. A szakkörökben dolgozó vagy vezető, amatőr fafaragó vagy a bedolgozók útja-e a helyes út? Az utóbbiak általában hamar megkapják a „Népművészet Mestere” címet, ami egyben az előállított portéka védjegye lehet. Milyen igények jelentkeznek a közönség és az alkotók részéről? Visszaemlékezve az 5 évvel ezelőtti kezdetre, alig tudok olyan faragót mondani, aki eladásra dolgozott volna. Mindenki saját szórakoztatására, környezete szebbé tételére törekedett. Később az igények kiszélesedtek. Azok is díszíteni kívánták otthonukat faragásokkal, akik maguk azt elkészíteni nem tudták. Arról, hogy milyen minőséget találni a népművészeti boltokban, már szóltam. Aki igényesebb, és valamelyest ért is hozzá, nem kívánja lakásába azokat a tárgyakat. De hol vegyen szebbet, jobbat? Itt érintkezik a kereslet az amatőr fafaragókkal, akiknek nagyobb fele ma már eladásra dolgozik. Ok tanácstalanok: miért mennyit kérhetnek, hol adhatják el műveiket. Ennek egyik fóruma lehet a kiállítás. De ha nincsenek a tárgyak a zsűri által árazva, értékelve, a kiállító csak saját elképzelése szerint jelöli meg az ellenértéket, ami nem biztos, hogy a mű reális ára. Az utóbbi időben sok a népművészeti kirakodóvásár. Már rég nem igaz, hogy ide csak zsűrizett tárgyakat vihet az alkotó. Jelen van ezeken a bóvli is. Mégis azt vallom, hogy a vásár lehet a legelfogadhatóbb forma, mert arra — engedéllyel — bárki kiviheti áruját. Igen sok faragó „vásározik”. Felmerül az újabb kérdés: Mit igényel a vásárló és mit készít a faragó? Mint említettem, nálunk több szobor készült, mint a vevők többsége által keresett használati tárgy. Mivel a szoborral néha sokkal több munka van, időigényesebb (ha az alkotó is igényes!), készítése nem gazdaságos. így a faragók egyre kevesebb szobrot csinálnak, s a mai élet igényeihez formált tárgyak készítésére térnek át. Másik ponton is érintkezik az amatőr fafaragás és a szövetkezeti bedolgozás rendszere: Ha már egyszer valaki eladásra dolgozik, igyekszik abból hasznot húzni, tehát minél rövidebb idő alatt, minél többet elkészíteni ugyanabból a tárgyból. Ily módon aztán egy lépéssel megint távolabb kerülünk a hagyománytól. Mindenki igyekszik gépesíteni,gépiesíteni, könnyíteni munkáját.Egyretöbb helyen farag az eszterga, surrog a villanyfűrész, siklik a gyalu. Gyorsítja a faragást, s egyben ellopja azt az örömöt, amit a megmunkálandó fa nyújthat formálójának. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BÁRTH JÁNOS BODOR JENŐ BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN MAJOR IMRE PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR 96
