Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Szemelvények a tibeti népköltészetből (Keresztes Ágnes műfordításai; közreadja: Sári László)
A keservesek rendkívül tudatosan érzik át és éreztetik a társadalmi körülmények meghatározó erejét; igazi szubjektív, lírai műfaj, variációkban gazdag, valódi költői képeiből szinte dokumentumszerűen rajzolódik meg a korabeli tibeti társadalom életérzése. A „tájvers” elnevezés után némiképp szabadon tájdalnak nevezhetjük az ezek után következő műfaji csoport két énekét, és mindjárt ezután pedig a legkülönbözőbb dalműfajokból választott versekkel ismerkedhetünk meg, így találunk például gúnydalt és haragvó éneket is. Végül egy elmélkedő, filozofikus ún. bölcselődal szövegét olvashatjuk. SÁRI LÁSZLÓ II. Kél a Hold keletről, a magas hegyekből. Fényes arcát nézem, a te arcod látom. Énekünk keserves, nyakunk kalodában. A dal szava hol van? Kalodánk fájában. Ha hitvesem lenne, ki lelkem betölti; tengermélyből szerzett drágakövem volna. Ó, kakukk, víg jövendölő, te évszakokat jelölő! Szebb madarak vannak nálad, de hangjukat nem kívánom. Kis lovacskám, jakszőrű ló, vélem sebesen vágtató! Szebb paripák vannak nálad, de jobb hátast nem kívánok. Kicsikém, szívem édese, nélküled nincs Nap fénye se! Ifjabbak is vannak nálad, de más kedvest nem kívánok. Méhecske, ne igyekezzél új virág körül röpülni! Jósággal várt a lány jóra, haragot ne kelts szívében! Ha a hegy vaj volna, gazdám lakna jól csak. Ha tejfolyó folyna, abból sem ihatnék. Nem szülők ők — árusok. Nem leány ő — áru csak. Sorsa szenvedés, nyomor pár Ijan veszteség miatt. • Hiába fejt a leányka, tejes teát mégse kóstolt. Hiába köpült az anyja, egy falat vajat se kóstolt. Ki ivott abból a tejből? megitta a gonosz farkas. Ki evett abból a vajból? megette a ravasz róka. 89
