Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Rácz István: Feltekinte Mónár Anna
RÁCZ ISTVÁN FELTEKINTE MÓNÁR ANNA Évekkel ezelőtt az oslói egyetem régiséggyűjteményében (Universitates Oldsak- sammling) viking ékszereket és fegyvereket fényképeztem. Ott került szemem elé az a képes faliszőnyeg, amelyet — bizony igen foszladozó állapotban — Ása királynő sírjában találtak. Ása királyasszonyt 930 táján temették el annak rendje s módja szerint: csodálatos faragásokkal ékes hajóját partra vonták s fedélzetén sátrat verve, abban ravatalozták fel a halottat. A túlvilági hajóútra minden szükséges holmit odaraktak mellé: díszes ládákban ruhákat, kösöntyűket, tálakat, edényeket, majd meg mitikus ábrázolásokkal cifrázott szánkót, kocsit, levágott állatok tetemeit. A királynő mellé temették egyik rabszolganőjét is, akit a kor szokásához híven előbb megfojtottak. Az így felszerelt hajót aztán földdel vastagon betakarták, s hatalmas dombot hánytak fölébe. Ez az a világhírű osebergi hajólelet, amelyet a norvég régészek hihetetlen türelemmel és szaktudással kiástak, konzerváltak és darabkáról darabkára összeraktak. Az így rekonstruált hajó — a hajóépítészet bámulatos alkotása — ma ott látható az oslói Viking Hajómúzeumban. Az említett képes szőnyeget is rekonstruálták — már amennyire lehetett, hiszen a szőttesek nagyon megsínylik, ha ezer éven át a földben pihennek. Csodálatos műremek lehetett ez is! Technikáját illetően nagyjából hasonlóképpen készült, mint a híres bayeuxi szőnyeg, mely Hódító Vilmos hastingsi győzelmét ábrázolja. Az osebergi szőnyeg témáját egy nagyszabású vallásos felvonulás — talán éppen temetkezési menet? — képezte: vallásos jelvényeket hordozó papok, harcosok, lovasok, szekerek, szolgák és fölöttük az égi szereplők, valkűrök és istenek hemzsegnek rajta. Engem azonban nem maga az ünnepi processzió, hanem annak csupán egyik részlete döbbentett meg: egy hatalmas szent fán ott függenek az isteneknek feláldozott emberi tetemek! Föltekinte Molnár Anna Burkos fának tetejibe: Hát ott vagyon hat szép leány Fölakasztva egymás után! — mormoltam magamban a régóta ismert ballada sorait. Hát erről szól a legszebb székely ballada! — kezdett derengeni bennem a felismerés. Mert a szőnyeg — melynek képét a jobb felismerhetőség kedvéért a norvég archeológusok utánarajzolása nyomán közlöm — hiteles illusztrációja lehetne a balladai történetnek. Ezen is hat áldozat függ a fán „egymás után felakasztva”. Hazatérve helsinki otthonomba, nyomban elővettem Ortutay Gyula könyvét, a „Székely népballadák”-at: lássuk csak, mit ír Molnár Annáról. „Balladánk témája .. . nemcsak a magyar anyagban, hanem az európai epikumanyagban is közkedvelt: az ún. Kékszakáll-monda típusrokonságába tartozik”. S ugyanezt találtam Csanádi— Vargyas „Röpülj páva, röpülj” című könyvének kommentárjában is: „AZ ELCSALT MENYECSKE (Molnár Anna). Európa-szerte elterjedt ballada-történet. A szerelmeseit sorra meggyilkoló Kékszakáll mondájának balladai változata.” Engem ez a magyarázat sehogyan sem elégített ki. Már akkor arra gondoltam: talán érdemes volna a magyar kutatók figyelmét felhívni erre az osebergi szőnyegre. De elhessegettem magamtól e gondolatot, hiszen nem vagyok néprajzkutató, nem ismerem sem az idevágó magyar szakirodalmat, még kevésbé e ballada európai változatait 80
