Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Katona Imre: A kubikolás nemzetközivé válása Jugoszláviában (Magyar-délszláv-olasz és albán földmunkások déli szomszédságunkban)
A jugoszláviai magyar kubikosok zöme az utóbbi évtizedekig a hagyományos földmunkákat végezte, egy-egy nagyobb közmunka, pl. a zentai híd építése és a környékbeli töltéserősítés, mederrendezés és hasonlók, huzamos ideig jó munkaalkalmat biztosítottak. Ezek megszűnésével vagy gépesítésük után törvényszerűen következtek más típusú vagy messze távolban végzett földmunkák, és végül a szakosodás. Mindegyikre van jelenkori példa: az ivanovói munkások pl. a helyi földmunkák hiánya és a mezőgazdaság gépesítése miatt (t. i. a kubikmunka szünetében répát egyeltek) a 70- es években már Crna Gora (Montenegro) fővárosában, a Moraca folyó partján kubi- koltak. (H. Zs.: Kubikos- keservek — Magyar Szó 1969. aug. 16. 6. old.) A baranyai újbezdániak lehetőleg helybeli földmunkákon dolgoznak, ezek szünetében — télen nádat vágnak. (Loboda Gábor: A kubikos örökli a talicskát — Magyar Szó 1973. júl. 10. 9. old.) A bácskai topo/yo/akról említettük, hogy elsősorban az építkezések földmunkáit keresik fel. (Sz. ].: Kubikosok — Magyar Szó 1968. ápr. 4. 9. old.) Ugyancsak volt szó a martonosi kordésokról is (Keresztényi József: A kubikos — Magyar Szó 1968. 287. sz. 4. old.). Mindezek azonban egyre szűkebb körre és területre szorítkoznak; az ivanovóiak szerint nincs is jövőjük. Szükségszerű a szakosodás útja, amelyre pl. a magyarkanizsaiak már ráléptek: a néhány száz főnyi helybeli kubikos zöme ma már elismert betonipari szakmunkás. A kubikos „törzsgárda” tudati fejlettsége korán előre haladt: vándormunkájuk során kiszakadtak a helyi megkötöttségekből, fokozatosan szervezett és öntudatos munkásokká váltak, ők voltak az ipari munkások leghívebb szövetségesei. Köztudott a magyarkanizsai kubikosok világjárása; a kishegyesiek és más helységbeliek is korán bekapcsolódtak a munkásmozgalomba, és utóbbiak sorai közül került ki a Petó'fi-brigád tagjainak egy része. A jugoszláviai magyar kubikosok folklórja talán még átmenetibb jellegű, mint a magyarországiaké. Mindenesetre ott is megvan a paraszti alapréteg és a folytonos visszacsatolás is megfigyelhető. A magyarkanizsai 11 éves Szecsei István pl. kubikos eredetmondát mesélt, mely szerint eleinte a férj-feleség együtt hordta a földet saroglyán, mivel azonban az asszonynak főzni is kellett, hogy a munka addig se álljon, a férfi kereket rakott a saroglya alá. így keletkezett a földhordó kubikostalicska! Egyébként a Magyarországon is elterjedt kubikosdalokon kívül Jugoszláviában újabbakat is ismernek, ezek többnyire (népies) műdalok átalakításai, pl. a zentai 78 éves Kovács Tamás is mondott kettőt: 1. Csak kubikos az én nevem, Senki nem törődik velem. Bánátimat panaszolnám, nincs kinek, Csak annak a jó Istennek, Mer az nem mondja senkinek. (1973. saját gyűjt.) Szép élet ez, ihajla! Kordésélet, csuhajla! Deszkabódé a tanyája, Barna kislány a babája, csuhajla! (1973. saját gyűjt.) (Az utóbbi az — Aki betyár akar lenni,... kezdetű dal átalakítása; némi kopással, mert a közlő még gyermekkorában hallotta.) Néhány délszlávból átvett szakkifejezés és egy-két tovább alakított nótaszövegtől eltekintve a jugoszláviai magyar kubikosok miben sem különböznek a magyarországiaktól, és róluk is el lehet mondani, hogy végső soron ők is viharsaroki pionír társaik közvetlen vagy közvetett tanítványai. Amióta kapcsolataik megszakadtak, új munka2. Aki kordés akar lenni, Nem köll annak megijedni, ihajla! Én is az akarok lenni, Nem is fogok megijedni, csuhajla! 31
