Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Fehér Zoltán: „Kóló, csárdás ölelkezik”
Kiderült azonban, hogy például a „Tri su zvezda ...” kezdetű azonos a „Három csillag van az égen egy sorban” szövegű magyar nóta versével. Az „Esik eső, nagy sár van az utcán”-t így dalolták: „Kisa pada blatoj na sokaku”. De ugyanígy szó szerinti szövegfordítással énekelték az „Eltörött a hegedűm”, a „Ki tanyája ez a nyárfás”, a „Hallod-e te, körösi lány ” kezdetű dalokat, s kívülük még jónéhányat. Ezek után nem lepődtem meg azon sem, amikor egy gyönyörű dunántúli-pentaton dallam helyi változatának harmadik Versszaka egyszercsak rác szöveggel hangzott föl a magnóra éneklő idős parasztasszony ajkán. Akadt példa aztán arra is, hogy egy magyar béresnóta — Bár mindig így vóna, Hogy vasárnap vóna, Szegény béres legénynek Jó dóga vóna ... — pattogó, második fokon befejeződő kóló-dallamon szólalt meg. A LAJTHA László- féle „népzene-biológiai” kutatásra váró probléma ez, mert itt aztán „él egyik nép a másik zenéjével.” BARTÓK gyűjtésében bőven találunk olyan népdalokat, amelyeknek egyetlen versszakában, sőt egyetlen sorában jelen van a kétnyelvűség. A következő népdalt B-n éneklik tisztán magyar és tisztán rác szöveggel is, de legérdekesebb ez a felemás változat: Azt hallottam, dasej Dunaj smarznijo, Hogy engemet seretov ostavijo írok neki jednu tuznu cedulku Hogy én tudjam toj mojemu dragomu. Nyilvánvaló az előbbiekből, hogy nem a fordítás nehézsége miatt maradt a fele magyar-fele rác szöveg. Valószínűbbnek látszik, hogy itt is a szándékolt nyelvi humor eszköze e bravúrosan megoldott kétnyelvű szöveg. (Fordítás helyett talán elegendő megadni az első sort magyarul, mert aki egy kicsit is tájékozott a népköltészetben, ennyi segítség után könnyen folytatja: „Azt hallottam, hogy a Duna befagyott BRABEC Ivan zágrábi nyelvész szerint a b-i délszláv nyelvjárás a stokav dialektushoz tartozik. Néhány vonásában hasonlít a magyarhoz. Hangsúlyai például a szó első tagjára esnek, s a többet jelentő számnév után egyes számot használnak. Magyar anyanyelvű embernek mégis furcsán hangzik a b-i magyar szó, délszláv anyanyelvű meg magyarosnak érzi az itteni rácot. Gyakorta tiszta rác folklórszövegben egy-egy magyar szó üti meg fülünket: mátka, szerető, sarkantyú, ángyi stb. A jelenség nem magyarázható azzal, hogy ezek a fogalmak újabb keletkezésűek lévén, nincs rájuk megfelelő délszláv szó a közösség szókincsében. Inkább a választékosságot szolgálják az anyanyelvi szöveg „idegen” szavai. A hivatallal kapcsolatos szavak viszont a hiány kényszerűsége miatt hangzanak magyarul. „Dopala sam od ügyvéda fizetési meghagyása, pacu ellentmondovat.” (Kaptam az ügyvédtől fizetési meghagyást, de ellentmondók. — Megfellebezem.) Feltűnően sok a kevert szöveg a b-i gyermekköltészetben. Tudjuk, hogy a magyar gyermekdalokban az értelmetlen vagy értelmetlenné torzult szavak — ingyom- bingyom, ábele-bábele, gálica szikszóm stb. — ritmusa, szövegkitöltő szerepe a fontos. Ugyanilyen szerepe van a b-i rác gyermekdalok magyar szövegbetéteinek. Lássunk rá példát: Cicóka surila Bizonysága csinyila Síingom síinga, slingována Varga cipő diófa 8
